Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató

Tárgymutató 249 és szántatást vállalt, de nem végezte el (1700 március, 96.); Belényesi Dávid lelkészről kiderült, hogy részeges, a pünkösdi istentiszteletet részegen végezte, az igehirdetést többször elmulasztotta, úrvacsorát nem osztott, „egy becsülletes nemesember leány inak pudicitiajok után incselkedett", ebadta, fattyúk kurafiával káromkodott, (1700 június, 97.); „A kéméndi ecclesia ki nem tudhattya tiszteletes Albisi Sámuel uramat, mivel őkegyelme érdemes ember, semmi okot sem adhatnak őkegyelme ellen" (1701 január, 98.); az esperes parciális elé viszi Örsi Péter marossolymosi lelkész ügyét, aki rágalmazó levelet írt róla (1705 november, 111112.); A körösi lelkész nem jelentette az ezt megelőző parciálison, hogy távozni akar Körösről, az év felénél kéri ezt, ezért a semiparciális figyelmezteti a lelkészt, hogy efféle dolog többé elő ne forduljon (1714 augusztus, 139.); a patrónus panaszleveléből világos, hogy a lelkész vásárra jár és részeges, kocsmát látogat, a prédikációt elmulasztja, úrvacsorát nem oszt, a parciális szerint megérdemelné, hogy kiközösítsék, de még egyszer megbocsátnak neki (1715 május, 145.); az esperes azzal vádolja a hátszegi lelkészt, hogy részeges, karácsonykor többször is hányt a templomban, úrvacsoraosztás alatt is, a prédikálást elhanyagolja, románul nem prédikál a templomban, ezért sokan visszaálltak az ortodox vallásra, törvény ellen kocsmát tart, a lelkész tagadja, sőt valamennyi tanú vallomásából is kitetszik, hogy a vádak nem igazak (1716 március, 148-150.); a hátszegi eklézsia telkén lakó zsellérek kérik a parciálist, hogy csökkentse házbérüket, a parciális a helyi lelkészre és eklézsiára bízza az ügy méltányos megoldását (1718 október, 167.); a Hosdáton nyomorgó két lelkész iránt tanúsított méltatlan bánásmód miatt vonja felelősségre a főispán a helybelieket (Miscellanea, 170.); az esperes panaszlevelében foglalt egyházi gondokat (lelkészi fizetés behajtása, adómentesség, lelkészgyilkosság stb.) a főispán igyekszik megoldani (Miscellanea, 171-172.); megüresedett lelkészi állást ajánlanak a lelkészi „fraternitásnak" (1814 március, 192-193.); az új lelkész egyetértés nélkül foglalta el a brádi parókiát, a egyházmegye azt mind az ő, mind az eklézsia kérésére megadja neki (1814 március, 192.); az 1814. évi márciusi parciális elhatározza, hogy pénzt gyűjt és két szobás praetoriumot építtet a szedria működésére, ezért kéri a főgondnokot, hogy adjon utasítást minden lelkésznek a gyűjtésre (1814 március, 194-195.]). Liga. A feleség eltitkolta betegségét és férjhez ment, a dolog kiderült, a parciális felmentette a férfit, a nőt ligában hagyta (1686 november, 15-16.); Tóth Sára paráznasággal vádolja férjét, akit a parciális bűnösnek jelent ki, ligáztatja (1687 június, 16.); a férj beperelte a feleséget és Havasalföldre szökött, nem jelent tehát meg több parciálison, hiányában a parciális a férjet, ha visszajön és magát nem tisztázza, ligába teszi (1688 szeptember, 20.); az asszony paráznasága bebizonyosodik, a férjet felmentik, két hét alatt kövessen eklézsiát, a paráznaság miatt ligában marad (1692 június, 41.); liga alóli felmentést kér valaki, a parciális erős leveleket kér annak bizonyítására, hogy mindenkivel kibékült (1693 május, 46.); a hitehagyott férjet mind a világi, mind az egyházi törvényszék elítélte, kiközösítette majd visszafogadta, korábbi felesége férjhez ment, őt is feloldják a liga alól (1694 március, 51.); „Kőmíves Katának gyógyulhatatlan nyavalyája, húgyossága, parázna is, ura is halálban forgott miatta, azért ez az ártatlan fél absolváltatik, az asszony penig ligaba vettetik" (1696 február, 68.); súlyos és gyógyíthatatlan betegség miatt