Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató

242 Tárgymutató elítélte, kiközösítette majd visszafogadta (1694 március, 51.); Csengeri István a parciálist nem becsüli, a feleségét rosszul tartja, ezért excommunikációban hagyják (1694 június, 52.); a parciális előtt tett pacificatio: a férj megfogadja, hogy nem fogja szidni többé feleségét az „ördög scholajából kikölt szitkokkal", nem részegeskedik, templomba jár, ha mindezt nem cselekszi, kiközösítés büntetése (1698 október, 87.); a feleség nyilvánvaló parázna, elválasztják és kiközösítik (1705 június, 109.); Pap Évát paráznaságért elválasztják férjétől, kiközösítik és ligában hagyják (1705 november, 112.); Szacsali Máriát nyilvánvaló és bizonyított paráználkodásért elválasztják, kiközösítik és külső tisztek kezére adják (1712 március, 116.); mind a férj, mind a feleség parázna, kiközösítik, ligába tartják és a magisztrátus kezére adják (1713 szeptember, 129.); a parázna férjet, „mint hitetlent és nyilvánvaló latrot excommunicállyuk", mert más asszonnyal él (1713 szeptember, 130.); a feleség felé hangzik a parciális végzése: „futura Sede comprobállya azt, hogy az ura impotens, külömben excommunicáltatik és a külső magistratus kezében adjudicáltatik" (1714 június, 138.); Belényesi Dávid részegessége miatt megérdemelné, hogy kiközösítsék, de még egyszer megbocsátnak neki azzal, hogy kövesse meg gyülekezetét (1715 május 145.); az esperes parciális elé idézi a vajadhunyadi Békési Imrét, akit azzal vádol, hogy háta mögött konspirált ellene némely gyülekezeti taggal elmozdítására, a parciális a vádak bizonyítását elfogadhatónak ítéli, kiközösíti és a traktusban ügyvédi munkát csak eklézsiakövetése után engedélyez számára (1716 március, 150-153.); a feleség paráznasága bizonyított, gyilkossága ugyancsak (csecsemőjét anyatej nélkül hagyta és az meghalt), a férjét tőle elválasztják, őt kiközösítik (1717 május, 158-159.); mindkét félről bebizonyosodott paráznaságuk, kiközösítik, ligába vetik és világi törvényre adják (1718 június, 163-164.). Fattyú. „Szegedi Pálné a pestesi ecclesiaban fattyat vetett, reconciliatiora kívánkozik" (1693 május, 46.); Belényesi Dávid lelkészről kiderült, hogy ebadta, fattyúk kurafiával káromkodott (1700 június, 97.); „Dobos Andrásnak a fatjavetett asszony nadrágában kotorászott" (1712 május, 117.); „Fogarasi Sárának paráznasága mostani fattyából nyilván constál" (1712 november, 119.). Felakaszt. Csula János panaszol, hogy felesége fenyegeti, hogy felakasztja, vízbe fullasztja vagy megmérgezi magát (1693 március, 44^45.). Feloldozás. Szabó István feloldozást kért az exkommunikáció alól, a parciális ezt nem adja meg, azt ajánlja, hogy először rendezze ügyét a világi törvényszéken, ennek bizonyító írását mutassa be az esperesnek és a főjegyzőnek, utána jelentkezzen a helyi lelkésznél és az egyik istentisztelet után kövessen eklézsiát. Amennyiben halálos betegségbe esik, a helyi lelkésznek a parciális engedélyt ad a feloldozásra(1713 november, 131.). Fizetés. Kevés a fizetés a hátszegi eklézsiában két embernek, ezért kérik, hogy a püspök és Gubernium által beállított káplánnak rendezzék a javadalmát (1712 november, 118.); az esperes panaszlevelében foglalt egyházi gondokat, a lelkészi fizetések behajtását a főispán igyekszik megoldani (Miscellanea, 171-172.); a parciális utasít minden helyi gondnokot, hogy az eklézsia földjének terményét szedes-