Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.
Parciális zsinatok jegyzőkönyvei 1810-1815
1815 július, Vajdahunyad 229 a felperestől elválasztassék, és a felperes transcribáltassék, úgy költsége és fáradtsága megford ittas sék. Ezekre a felperes, mint in merito felvett replicara azt feleli, hogy az alperes ellen azon vád, hogy részeges, erkölcstelen, vesztegető tolvaj minden tanúk által inferáltatik. A tanúk ellen való exceptioja az alperesnek nincs megbizonyítva. [91.] A cigányok a törvény által ki nem rekesztetnek a personalitasból. De továbbá az alperes inquisitoriaja kettős innepnapra, úgymint Sarlós Boldogasszony és vasárnapra tétetik. Az 1-ső, 2-dik, 3-dik alatti simplex testimoniumok ellen, melyek a törvényben nem próbálnak, szükségtelennek tartya szóllani. A 4-dik numerusú relatorianak 3-dik pontya fyscust illet, ugyancsak az ellen a C., D., E. testimoniumok adatnak bé, melyekben a felperesnek takarékossága, jó gazdasága, becsületes viselete bizonyíttatik. Hogy megfenyítette, nem tagadja az írt okokat. Az incestum ellen azt mondja, hogy a felperes leánya most mégyen kilenc esztendőre, azon kívül az efelőll valló egyetlen egy testis tolvajkodó társa, kinek férje is a felperes által tolvajságáért in facto delicti exequáltatott. Francos volta egy olyan tanú által inferáltatik, ki maga volt szerző ezen házasságban, ki azelőtt élt is volt rossz életet az alperessel. Az 5-dik tanú is szomszédságos barátságból keréttője is volt, és együtt ettek, ittak. A 6-dik tanú fassiojából kitetszik passionatusnak. A 9-dik magával ellenkezik, ki ellen azt kéri, hogy mint fidefragus transcribáltassék ad persequendum. A 10-dik is annak felesége hasonló módon, mind a két felek relatoriaja összevetése szerint. A 12-dik tanúnak az alperes asszony a felperes akarattya ellen tett szolgálatot, melyért meg is verettetvén, akkor a valló erőszakos közbenjövésére rántott kardot a felperes. Az erkölcstelen élet ellen való utrumok házassági életének idejére nincsen intézve. Inhaereál tehát keresetének és mint securitas nélkül való perestársát cautio alá vettetni kéri az alperest. Az alperes a 3-dik tanú ellen való vádat abban, hogy azzal rossz életet élt, bizonyítatlannak aliegálja. Úgy az 5-dik ellen való exceptioi, a többiről ítéltetvén. Az egész keresetének pedig inhaereál, és ítélet alá bocsáttya. [92.] ítélet: Megbizonyosodván a Szent Szék a divortiumot urgeáló feleknek törvényes citáltatások felől comparitiojokról, az allegatiojokból és törvényes instrumentumaikból azt láttya: 1-o. Hogy a felperesnek béadott B. alatti inquisitoriaja szerint az alperesnek praesumptum adulteriuma, részegsége, pazarlása, számos tanúk által inferáltatik, valamint az alperesnek 4-dik numerusú inquisitoriaja szerint a felperesről részegeskedés, saevities igen számos tanúk által, praesumptum adulteriuma pedig 4 tanúk által inferáltatik. Noha pedig ezen 4 tanúk közül 3 ellen excipiál a felperes, de bizonyítatlan, hasonló erőtelen exequium tétetik az alperes részéről is, a felperes több tanúi ellen. Mely szerint a vádaknak ezen pontja mind két részről, ha egyebekben nem egyenlő is, de mind a kettő a törvényben elegendő lévén, egyarányúságra mutat és azzal egymást tollálja. De másfelől: 2-o. Hogy mind a kettő divortiumot urgeál. 3-o. Azért, hogy minden tanú szerint egyaránt ezen felek egymással meg nem élhetnek, elegedendőleg kihozza a Szent Szék a felek között való gyűlölséget. Tehát az ide alkalmazható Synopsis Juris Connubialis 217-dik paragraphusa és az 1786-ban 6 a Mártii kiadott felséges királyi rendelés szerint, ezen feleket a thoro et
