Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.
A Parciális Zsinatok jegyzőkönyvei 1686-1719
18 1688. szeptember 18, Őraljaboldogfalva gyám neki, hogy hozzon ennemvalót, és házomhoz menvén, hát sohol is nincsen feleségem. Azért méltó okát akarom kérdeni, miért hagyott el, mert nem csak egyszeri cselekedete, voltunk mégh az Szent Szék előtt és a Szent Széknek intésit nem fogatta, azért azt kívánom, adgya mostan méltó okát, miért kelletett elhadni. De caeteris protestatur. Incta replicat: Nem keresett semmit, mint istenfélő férfiú ruházattyára és ételére gondot nem viselt feleségének és vallásának elhagyására kénszerítette; azonban kötötte magát, hogy vallásunkra áll, de nem praestálta. Actor: Tagadom mindezeket. Incta: Exmissiot kíván. Deliberatum: Exmissio adatik. 1688. szeptember 18, Őraljaboldogfalva [49.] Anno 1688. die 18. Septembris SemiPartialis in OrlyaBoldogfalva per Georgium Körtvélyesi seniorem et caeteros fratres. Causa nobilis Samuelis Fodor de Abrugbánya ut Actoris contra nobilem foeminam Catharinam Alsó consortem suam, nunc Deo jurante, via divortii sejungendam sociam ut Inctam. Pro Actore procurator Michael Csengeri: Ezért kellett nekem az Inctat citáltatván lite prosequálnom, hogy a fellyebb expirált esztendőben az Anyaszentegyháznak jó rendtartása szerint magamnak hites és örökös társul elvévén az Inctat, annak minden requisitumit effectuáltam, kivel is bizonyos időkig együtt lakván, hozzám hittel tött kérését és fogadástételit (hogy tudniillik, boldog vagy boldogtalan, szerencsés vagy szerencsétlen állapotomban, mint hites feleségem segítségem leszen) meg nem tartotta, becsületemet laedálta, nemzetségemet szidalmazta, ládáimat felverte, jobbágyit maga oncsokfalvi házánál tolvaj kiáltásával rám támasztotta. Magamat concernáló javaimot s portékáimot házátúl kihányatta, végbúcsúmat kiadta, de nevezetesen szikellérséget mondott ellenem, azaz nem tart olyan férjet, ki felesége helyett magának szikellért tartson. Melynek nagyobb következhető gonosz kimenetelért magamot in anno 1687. die 12. Augusti házátúl abstrahálván, magátúl is abstineálván, Abrugbányára atyám házához confugiáltam, holott is ad diem usque circiter 12. Julii [50.] anni 1688. propter május malum evitandum boldogabb kimenetelit várván dolgomnak, commoráltam. Melyben ennyi idő telvén, mi okra nézve, az Incta maga tudgya, indíttatván, becsületes embereket visszamenetelem felől requirált izengetések és levelek által, in anno praescripto 1688 Szent Péter nap előtt két héttel, tudván hittel hozzá tött kötelességemet, ismét az Incta mellé redeáltam. De csakugyan látván az Inctanak hozzám való mordságát és illetlen maga kedvetlenségit, kénszerítettem mindkettőnknek becsületünket helyreállítanom, másokat nem scandalizálnom, lelkünk idvességünket is megnyervén, ezúton az Szent Széket terhelnem és búsítanom. Protestálván insuper arról, hogy ha in praesenti negotio juxta causae reique meritum et exitum lapsu temporis oly dolog jöhetne még napfényre, mely a szent házassággal meg nem állhatna edgyütt, amellett is serum ne legyen haereálnom. Kívánom azért a jure, hogy actiom és propositiom szerint az Inctatól divortiumom legyen, a Szent Szék kegyes decisiojában s dispositiojában lévén az, hogy ha a liga
