Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal
15 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., hogy Békési Imre nem rossz szándékkal, hanem magok állhatatlanságoknak próbálására mondotta, hogy csak az oláh templomban kellene menni az hunyadi reformátusoknak. Ennek ellenére újból megdorgálták az ügyvédet és figyelmeztették vallása, illetve lelkipásztora iránti kötelességeire. 8 4 Az áttérítési szándékról szóló vádat akár sutba is dobhatnánk és alaptalannak nevezhetnénk, ha a békétlen Békésit a parciális zsinat nem citálta volna újból a vádlottak padjára, ezúttal 1716. március 11-én, Keresztúri B. Péter vajdahunyadi lelkész és esperes vádirata alapján. Keresztúri azzal vádolta az ügyvédet, hogy nevezett év januárjában titkos gyűlést hívott össze, amelyben az esperesnek a gyülekezetből való eltávolításáról tanácskoztak, és egy lelkipásztort meg is hívtak a vajdahunyadi papságra. Keresztúri vádiratában azt is elmondta, hogy a titkos gyűlés résztvevői közül már akkor némelyek nem voltanak ecclesianak tagjai, hanem nyilvánvaló és ad valachicum relapsus apostatak [románsághoz visszatért hitehagyottak]. A parciális zsinat végül eklézsiakövetésre ítélte Békésit és eltiltotta az ügyvédi szolgálattól. 8 2 Ha a két ügyet felekezeti szempontból vizsgáljuk, érdekes összefüggésre figyelünk fel. 1696-ban (éppen az unitus egyház megalapításának előkészítésekor) Békési a református gyülekezet néhány tagját vagy az oláh templomba akarta csábítani, vagy éppen gúnyosan mondta, hogy ott volna a helyük, húsz évvel később pedig a román egyházba visszatért hitehegyottakkaf 6 tanácskozott Keresztúri elmozdítása végett. Tehát a hunyadi eklézsiának is lehettek román ajkú tagjai, akiket az 1690-es évek közepén a puszta létét védelmező görögkeleti egyházközség szippantott vissza. A vajdahunyadi gyülekezet kétnyelvűségére vonatkozó egyértelmű adat mind ez idáig nem került elő; miközben a hátszegi vizitációk folyamatosan számon kérték a román nyelvű prédikálást a helység papjától, addig a vajdahunyadi jegyzőkönyvekben szó sincs semmiféle istentiszteleti kétnyelvűségről. A dévai görögkeleti gyülekezet sajátos helyzete 1658 után a Lúgos és Karánsebes vidékét elpusztító törökök elől több románajkú református menekült Dévára. (Ezen gyülekezetek gondozására rendelte a Bánságba II. Rákóczi György Kézdivásárhelyi Matkó Istvánt. 8 7) 1684-ben a megüresedett lelkipásztori állást a dévai gyülekezet Eperjesi Mihály, románul is tudó nagyenyedi prédikátorral kívánta betölteni - ehhez kérték Bornemissza Anna fejedelemasszony beleegyezését. s s Eperjesi végül nem lett dévai lelkipásztor - távolmaradásának okát nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy az 1686-tól itt szolgáló Várallyai Dániel és Körtvélyesi Péter beszélték-e a román nyelvet. A dévai református eklézsia kétnyelvűségére a fenti levél az egyetlen fennmaradt bizonyíték. Érdekes kérdés a dévai oláh ecclesia 17. századi alapítása. Az alapítás pontos dátumát nem ismerjük, de az 1713. január 26-án tartott dévai vizitáció idején bemásoltak az egyházmegye 1686 és 1702 között vezetett protocollumába egy iratot, amely arról tájékoztat, hogy ennek előtte feles esztendőkkel néhai Sóthi János nevű esperest idejében, midőn per certum contractum [bizonyos szerződés mellett] az oláhságnak ez hellyben templom erígálni 8 4 HuZaL-Jkv. 1/1. 182-183. 8 5 HuZaL-Jkv. 1/2. 83-87. 8 6 Ad valachicum relapsus apostate. 8 7 Konc József: Kézdivásárhelyi Matkó István két levele Teleki Mihályhoz, és rövid életrajzi Vázlata. In: Protestáns Közlöny. XVI. évf. 1886. 48. sz. 437. s s Szabó Károly: A dévai ev. ref. egyház folyamodása Bornemissza Anna fejedelemasszonyhoz, hogy adja megegyezését oláhul is tudó Eperjesi Mihály enyedi pap meghívásához. In: Protestáns Közlöny. XVII. évf. 1887. 10. sz. 89.
