Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal
16 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., [emelni, építeni] megengedtetett, 8 9 Sóti János az 1657-1663-as időszakban irányította az egyházmegyét. 9 A dévai görögkeleti gyülekezetet is a 17. század második felében alapíthatták. A templom építését a fejedelem és városi református status bizonyos feltételekhez kötötte, melyeket az említett dokumentum így örökít meg: Primo: Templom s parochiak körül egyenlőképpen munkálódjanak a reformátusokkal. 2-do. Praedicatomak, mesternek, harangozónak és órásnak úgy fizessenek, mint a mieink. 3-tio. Kereszttel se halotthoz, se másuvá ne járjanak. 4-to. Fa harangot vagy tookát ne tartsanak. 5-to. A mi harangozásunk előtt soha ne harangozzanak. 6-to. A várossal mindenekben cointelligenter [egyetértésben] légyenek. 9 I A ránk maradt 1695 körül keletkezett dokumentumban viszont Teofil vladika (1692-1697) instantiajára és interpositiojára [kérésére és közbelépésére] az ötödik kitételt törölték és megengedték a görögkeleti gyülekezetnek, hogy hajnalokban, reggeleken, mikor akarnak, a reformata ecclesianak harangozása előtt harangozhatnak. Szintén az idézett dokumentum szögezte le, hogy a fenti feltételek bármelyikének megszegőjét száz vert arannyal kellett megbüntetni. 2 Az 1713. január 26-án tartott vizitáción megjelent a dévai oláh vallású lakosok igen népes, huszonegy tagú küldöttsége (dokumentumaink nem említik, hogy közülük akár egy is pap lett volna), és elaprósodott állapottyokra nézve kérték az előbbi (17. század végén kelt) egyezség érvénytelenítését és új feltételek rögzítését. A szerződést azért tartották érvénytelennek, mert azt a dévai románság többségének tudta nélkül Naláczi István uram jobbágyi csinálták, s ők annak most melléje nem állanak, mivel vladikájoktól is parancsolattyok és assecuratiojok [biztosítólevelük] vagyon 9" A feltételek között az alábbi szertartási jellegű megkötések közül egy sem szerepel, ehelyett a román ajkú lakosok arra kötelezték magukat, hogy telkenként évi 72 dénárt fizetnek a református egyházközségnek, és ezen kötelességüknek akkor is eleget tesznek, ha medio tempore [időközben] vallásokat változtatnák is. Kérték továbbá, hogy Steinwille generális által az oláh ecclesianak adományozott telken a papot és az egyházfit (krisznyiket) mentsék fel a vármegyei terhek alól. A református státust képviselő nemesek ráálltak az alkura, de továbbra is fenntartották, hogy az egyezség megszegőit száz arannyal büntessék. A dokumentumot egyetlen román egyházi vezető vagy gyülekezeti tag sem szignálta, református részről pedig Naláczi György egyházmegyei gondnok és Várallyai István esperes írta alá. 9 4 Feltételezhetően az elaprósodott állapot kifejezés arra utal, hogy a dévai románság nagy része az unitus egyházba tagolódott, csupán töredéke maradt a görögkeleti valláson. A vallásváltoztatás kilátásba helyezése pedig az egyesülni nem akaró román egyházközségekre nehezedő nyomást érzékelteti. A liturgikai kötöttségek eltörlése pedig nyilvánvaló jele az államegyházi státusát elvesztett református egyház gyengülésének. A dévai oláh ecclesia kapcsán viszont felmerül a kérdés, hogy milyen viszonyban volt az unita eklézsiával és kinek a jurisdictioja alá tartozott, mely kérdésekre a jövendőbeli kutatásoknak kell fényt deríteniük. 8 9 HuZaL-Jkv. 1/1. 20. A dokumentum korát nehéz meghatározni. Az 1713-as év minden bizonnyal csak a bemásolás ideje lehet, hiszen tudjuk, hogy Körtvélyesi György esperessége idején (1686-1702) keletkezett, az aláírók között pedig szerepel Veszprémi István püspök (1691-1713) és Teofil vladika (1692-1697). A dokumentum tehát az 1692-1697-es időszakban, az unitus egyház létrejötte előtt keletkezhetett, amikor a román vladika még gyakorlatilag a református püspök alárendeltje volt. 9 0 Uo. 1/1.3. 9 1 Uo. 1/1. 20. 9 2 Uo. 9 3 FőkonzLvt. Sess. prot. I. 135. 9 4 HuZaL-Jkv. 1/1.21-22.
