Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a római katolikusokkal
23 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., ban Barcsai Ferenc egyházmegyei gondnok attól tartott, hogy a városba visszatelepedett ferencesek templomunkot el akarnák venni. 1776-ban a rendház képviselője, Magardits József 16 2 világi bírákat hívott a két telek között húzódó határ megállapítására, akik a református egyház rovására döntöttek, így a parókia telkének egy részét elidegenítették. 16 6 A körösbányai ferencesekkel szintén több konfliktusa volt a helyi református egyháznak. 1796-ban a város elöljárói a ferences kolostor szomszédságában egy telket adományoztak a gyülekezetnek, ahová felállíthatta és iskolaként működtethette azt a faépületet, amelyet Nalátzi István adományozott. 16 7 A ferences házfőnök viszont a tűzvésztől való félelem okán (vagy ürügyén) meggátolta az iskola felépítését. 1802-ben viszont az új házfőnök, Barnabás páter szívére vévén s nagyon sajnálván, hogy olly nagy tudatlanságban volna ez a hellység, belegyezett az iskola építésébe, azon feltétellel, hogy felekezeti hovatartozástól függetlenül tanulhassanak benne a gyermekek. 16 8 Ez egyébként már gyakorlat volt a faluban, hiszen 1797-ben a református egyház iskolájában két római katolikus gyereket is említ a vizitáció jegyzőkönyve. 16 9 Érdekes „ökumenikus temetési liturgiáról" beszél az 1778-as dévai vizitáció egyik végzése. Lisznyai Intze István lelkésznek nézeteltérése támadt a várban állomásozó Káinokiezred ferences káplánjával, mert a református temetőben a római egyház szertartása szerint akarta eltemetni a protestáns katonákat. A korábbi gyakorlat az volt, hogy a protestáns halott a temető ajtajába nékünk általadatott, és azon belül a mi ceremóniánk szerint temettetett el - mondják a helyiek. A vizitáció az egyházmegye főgondnokait, Zeyk Zsigmondot és Balia Sámuelt kérte, hogy oldják meg a problémát. 1 7 Vegyes házasságok, házassági jog, áttérések A Habsburg berendezkedés egyik célja (Kinsky kancellár híressé vált kijelentése szerint) Erdély katolikussá tétele volt, amelyet, egészen érthetően, elsősorban a vegyes házasságokkal szeretett volna elérni. Ambrus András hátszegi ferences pap, Hunyad megyei misszionárius szerzetes 1694. július 16-án perbe idéztette Köpetzi István alpestesi lekészt, amiért a római katolikus ííj. Puj István szintén római hitű gyűrűváltott és kézbéadott mátkáját, Jósika Klárát Telegdi Benjáminnal, a vármegye református vallású jegyzőjével összeeskette, a romano-catholica ecclesianak praejudiciumával [kárával], és a nemes országba bevett igasság ellen - hangzik a vádirat. A szerzetes Köpetzi István lelkészi hivataltól való megfosztását kérte. Köpeczi azzal védekezett, hogy ifj. Puj István nem várta ki az ügy végét, hanem újraházasodott, Jósika Klára pedig édesanyjával együtt, még a Telegdivel megkötött házassága előtt református hitre tért, igy nem volt a római egyház tagja. Köpeczi jogtalannak tartotta továbbá azt is, hogy római katolikus pap idézte perbe, hiszen ez kizárólag esperesének és püspökének állt volna csak jogában. Ambrus András válaszában kifejtette, hogy Puj János mátkájának házasságát követően nyert felmentést a maga vallása szerint való farumon, és csak azután nősült újra. Jósika Klárának pedig, akár áttért más vallásra, akár nem, a római egyház házassági törvényszékén kellett volna Telegdi Benjámintól elválnia, és azért keresi a romano-catholica ecclesia tiszteletes Köpeczi István uramat, hogy búzájába vetette az sarlót. Végül a parciális, aratás ideje lévén, elfogadta Köpeczinek azon til16 5 Az 1764-es klopotivai vizitáció adóslistája egy Magardits József nevü Jiátzegi görögöt" említ, aki 10 forinttal tartozott a gyülekezetnek. (HuZaL-Iratok 3. sz. 2.) Kérdés, hogy azonos-e a két személy. 16 6 HuZaL-Jkv. 1/3. 169. 16 7 Uo. 1/5. 65. 16 8 Uo. 1/5. 313. 16 9 Uo. 1/5. 299. 17 0 Uo. 1/3. 219.
