Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Falvak szerint
Falvak szerint 673 Deák. A lelkészhiány miatt diákok végezték a sátoros ünnepeken a szolgálatot, akiknek pénzt adtak az egyház kasszájából (Ribice, 1793/2-do.); az ünnepi szolgálatért támogatást adtak (Ribice, 1797/2-szor.); pénzt adtak ki a deákok ünnepi szolgálatára (Ribice, 1800/3/Erogálódott/3-tio., 1803/IX./B. Erogatumok/ 13-o.). Egyházfi. A gazdasági ügyek intézésére a vizitáció gondnokot rendel a lelkész mellé, hogy az a „maga auctoritassával adsistáljon az intereseknek béhajtásokban az egyházfiak és más emberei által" (Ribice, 1783/13-tio.); elengedik az egyházfi öt esztendőre fizetendő kamatját fáradozása jutalmaképpen (Ribice, 1797/3-szor.); a lévita azt kéri a vizitációtól, hogy állítson fel szabályt a harangozásra, mert egyesek korábbra, mások későbbre kérik azt, továbbá az egyházfi sem hétköznap, sem vasárnap nem harangoz rendszeresen, szokás volt akkor harangozni, amikor a románok már kijöttek a templomból, délután pedig 3 óra tájban, ehhez továbbra is ragaszkodik a gyülekezet, vizitáció helybenhagyja (Ribice, 1800/6.); „az egyházfinak fáradságáért" 1,5 hft.-ot adtak ki (Ribice, 1802/V.); „a titulatus domesticus curator úr az egyházfi által a restans interest sürgesse, és akik morosusok találnak lenni az interesnek megadásában, a capitalist azoktól végye fel" (Ribice, 1803/XII.); az egyházfi fizetése (Ribice, 1804/V./Erogált/10-o., 1805/IV./C. Erogatumok.); csak a gondnok és az egyházfi jelent meg a vizitáció előtt (Ribice, 1805.). Egyházmegye. Az elhunyt kántor lakását az egyik nemesi leszármazott eladta, de megígérte, hogy a saját birtokából földet ad a parókia mögött kántori lakásra, ezt kísérje figyelemmel a helyi lelkész és hasson oda, hogy az átadás megtörténjen, a levelet pedig az egyházmegye levéltárába helyzzék el (Ribice, 1783/14-0.); amennyiben záros határidőn belül nem hoznak lelkészt, a traktus fog kinevezni valakit (Ribice, 1797/1-szőr.). Fizetés. Panaszol a lelkész, hogy két éve restanciában van a fizetése, a vizitáció utasítja a gondnokot, hogy intézkedjék, hasonlóképpen a kántor fizetése ügyében is (Ribice, 1772/3-0.); az első templomi sorban ülőknek azonos terhet kell viselniük a lelkészi fizetésben (Ribice, 1772/6-0.); sok a restancia mind a lelkész, mind a kántor fizetését illetően (Ribice, 1776/2.); a „tiszteletes parochusnak papi competentiajába" 358,34 hft., a kántoréba 21,42 hft. ment (Ribice, 1776/7-mo.); a kántor kevés fizetését azzal az indokkal tagadják meg egyesek, hogy már nem tanít, mert nincsen gyermek, a vizitáció pedig figyelmezteti őket, hogy a kántori illetmény nincs a gyermekek tanításához kötve (Ribice, 1779/4-to.); a hatalmas restancia kifizetésére nincs esély, mert elszegényedtek azok, akik azzal tartoznak, „azon régi restans interes acceptáltassék pénzül sex pro centum", a karhatalom helyi képviselője pedig ezután álljon a gondnok mellé, hogy hasonló elmaradás többé ne legyen (Ribice, 1780/4-to.); az elmaradt tartozás személyi felelősének kiderítésére és a hátralék behajtására a Continua Táblához fordul a vizitáció (Ribice, 1781/5-to.); a lelkész kéri, hogy a „commune beneficiumból járó fizetése jobbíttassék meg, úgymint hatvanhat mfr. álló pénzbeli fizetése nyolcvan forintokra, 38 véka búzabéli fizetése 50 vékára pótoltatván", megadják (Ribice, 1782/2-do.); a vizitáció és a nemes eklézsia új kántort hív, fizetését egy év múlva megemeli (Ribice, 1783/2-do.); „az oláhok által esett romlás után" tesz számadást az időközben eltávozott helyi lelkész arról, hogy kénytelen volt az egyházközség alaptőkéjéhez nyúlni a nagy ínységben, mert senki fizetni nem tudott (Ribice, 1790/1-mo.); a beszolgáló lelkész egy évi fizetése címén kiadtak 82 hft. 56 dr.-t (Ribice, 1797/2-szer.; 1800/3/Erogálódott/l., 1803/IX./B. Erogatumok/12-o.); a lévita 100 hft. bérért vállalta a szolgálatot, de nem tud megélni belőle és 60-at még kért, kéri a vizitációt, hogy azt hivatalosan protokolláltassa a díjlevélbe (Ribice, 1800/2., 1802/V.); „búza interesből jött bé e mai napig 346 véka, mellyből a rostálás által elapadóit 8 véka, a rostáló asszonyoknak fizetődött 4 véka, a búza felhajtó exsecutornak 6 véka, mellyet kivévén a percepti summából, megmarad 328 véka, amelly eladattván külömböző árron, jött bé belőlle 169 hft., 97 dr." (Ribice,
