Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Falvak szerint
674 Tárgymutató 1800/3/13-no.); a kamatszedésre felkért személy pénzben és nem gabonában kéri fizetését, 12 véka búza helyett tehát 12 rhfr.-ot adnak neki (Ribice, 1803/VII.); az egyházfí fizetése (Ribice, 1804/V./Erogált/10-o.); az új lévita fizetése: „projectálták, hogy rend szerint való papi fizetésre légyen 300 rhfr., 200 a brádi vásárvámból, 100 pedig e propriis facultatibus a hallgatók domatim adjanak" (Ribice, 1807/11.). Földek. Az eklézsia földjei „fructus nélkül haereálnak", a vizitáció szigorúan megparancsolja, hogy azokat hasznosítsák (Ribice, 1776/8-vo/l.); a földek bérbe adásából származójövedelmek tételesen (Ribice, 1779/6-to.). Gondnok, curator. A cinterem és a parókia környéke elhagyatott állapotban van, javításra szorulnak a melléképületek, vizitáció ajánlja a gondnoknak, hogy korábbi ígéretükhöz híven javítsák meg (Ribice, 1772/2-0.); panaszol a lelkész, hogy két éve restanciában van a fizetése, a vizitáció utasítja a gondnokot, hogy intézkedjék, hasonlóképpen a kántor fizetése ügyében is (Ribice, 1772/3-o.); a láda álljon a parókián, a kulcsa legyen a gondnoknál, „kinek mikor valamely contractusra szüksége lészen, a parochus praesentiajában nyúljon hozzá" (Ribice, 1776/8-VO/6.); a korábbi vicekurátor helyébe „más vicecuratort kelletik tenni, aki az ekklézsiai fundus oeconomiajának és egyéb szükséges dolgoknak administratiojára reá érkezhessék és facilis légyen, vagy pedig ad interim bizattassék a loci ministerre" (Ribice, 1776/12-o/2-do.); a hatalmas restancia kifizetésére nincs esély, mert elszegényedtek azok, akik azzal tartoznak, „azon régi restans interes acceptáltassék pénzül sex pro centum", a karhatalom helyi képviselője pedig ezután álljon a gondnok mellé, hogy hasonló elmaradás többé ne legyen (Ribice, 1780/4-to.); a gazdasági ügyek intézésére a vizitáció gondnokot rendel a lelkész mellé, hogy az a „maga auctoritassával adsistáljon az intereseknek béhajtásokban az egyházfiak és más emberei által" (Ribice, 1783/13-tio.); „kedvetlenül jelentik az ekklézsiának jelenvaló tagjai, hogy a Ribitzei urak majd mind egy nemzettséges praetensiot tartván a domesticus curatorsághoz" (Ribice, 1790/2-O.); „vagyon stabilis fundusból valami személlyeknél hfr. 114 dr. 10, bizonyos communitasokban lakó oláhoknál hfr. summa 787 dr. 60, id est summa 901 dr. 76", a szerződések elvesztek, a gondnoknak kell eljárnia azok megújítását (Ribice, 1790/4-to.); „papot rendelvén Isten ezen eklézsiába, az eklézsia ládája, ennek bonumival együtt a papnál állyon", a gondnok pedig a lelkész felügyelete mellett kezelje a ládát (Ribice, 1796/8-szor.); „a titulatus domesticus curator úr az egyházfí által a restans interest sürgesse, és akik morosusok találnak lenni az interesnek megadásában, a capitalist azoktól végye fel" (Ribice, 1803/XII.); csak a gondnok és az egyházfí jelent meg a vizitáció előtt (Ribice, 1805.); gondnokválasztási bonyodalmak (Ribice, 1807/III.-VII.). Harang, harangozás, harangozó. A harangláb elhagyatott, félő, hogy a harang kiesik belőle, javítsák meg (Ribice, 1782/12-0.); harang felirattal és évszámmal (Ribice, 1796/13szor.); a lévita azt kéri a vizitációtól, hogy állítson fel szabályt a harangozásra, mert egyesek korábbra, mások későbbre kérik azt, továbbá az egyházfí sem hétköznap, sem vasárnap nem harangozik rendszeresen, szokás volt akkor harangozni, amikor a románok már kijöttek a templomból, délután pedig 3 óra tájban, ehhez továbbra is ragaszkodik a gyülekezet, vizitáció helybenhagyja (Ribice, 1800/6.); „ezen [harangozásbeli] controversianak eltöröltetésire végeztetik, hogy nyárban reggel 9-cedfél, délután 4 óra tájban, télben pedig reggel 10dfél, déllyest 3 órakor légyen a harangozás. És hogy ez az idő a tiszteletes lévitától is observáltathassék, az ekklézsia fundussából egy jó acél óra vétetessék, melly a parochialis háznál conserváltassék" (Ribice, 1802/III.); a vizitáció engedélyével visszatérnek arra a harangozási időpontra, amely a románok templomból való kijöveteléhez igazodott (Ribice, 1803/III.).
