Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Falvak szerint
668 Tárgymutató (Rákösd, 1781/3-tio.); „szép és dicséretest speciment mutatott" (Rákösd, 1781/7-mo.); a mesteri díjlevél részletei (Rákösd, 1805/8-szor.); a mesternek járó természetbeli juttatást nem lehet megváltani pénzen (Rákösd, 1805/14-szer.). Mészárszék. Pénzt vett be az eklézsia a mészárszék árendájából (Rákösd, 1767/ Fazakas.). Oktatás. Panasz, hogy a helyiek nem adják iskolába a gyermekeket, ha adják előmenetelek nincs, mert hiányoznak a tankönyvek, a vizitáció utasítja a „méltóságos capitány" urat, hogy a szülőket buzdítsa (Rákösd, 1774/1-0.); a gyermekek előmenetele kielégítő, hiányosságok mutatkoznak az iskolába járás terén, a vizitáció utasítja a mestert, hogy „mikor a tiszt uraknak az oskoláról és annak állapottyáról repraesentatiot tészen, akkor tégyen jelentést arról is, hogy azok által adsignáltassanak az atyák a gyermekeknek szorgalmatos feljáratásokra s végyenek könyveket azoknak számukra" (Rákösd, 1776/1-mo.); panasz a mester ellen, hogy sokszori hiányzása miatt nincs előmenetel az oktatásban, vizitáció kivizsgálja és megállapítja, hogy a mester rendesen végzi dolgát, a hiányosság amiatt van, hogy a szülők munkára fogják a gyermekeket (Rákösd, 1778. január/2-do.). Oláh, román. „A szülék magyar nyelven gyakorolják gyermekeiket, hogy légyen e született nyelvek. Oláhul megtanulhatnak eléggé az oláhokkal való társalkodásban is", írja a jegyzőkönyv (Rákösd, 1795/IV./3-szor.). Paráznaság. Asszonyt vádolnak paráznasággal, kiközösítést helyeznek kilátásba (Rákösd, 1696/1.). Passió. „A scholae rector ellenn némellyek panaszul adják fel, hogy passiót nem szokott N[agy]P[énteken] mondani", különben is gyenge kántor, mondják egyesek, és nem marasztják, mások igen, a vizitáció a közgyűlésre bízza az ellentétek elsimítását (Rákösd, 1769/3.). Peregrinus. „Egy becsületes n[agy]enyedi peregrinansnak" adtak pénzt (Rákösd 1767/ 2-do.); a nemrég megválasztott káplán bejelenti szándékát, hogy fél évre külföldi akadémiákra szándékszik menni és kéri az eklézsiát, hogy „azalatt is hozzám elkezdett és megmutatott szívességét félbe ne szakassza" (Rákösd, 1805/2-szor/3-o.). Prédikáció. „Hetedszakai könyörgéseket ritkán gyakorollyák és vasárnapi reggeli praedicatiokot, kiváltképen az asszonyok. Az hunyadi vasárnapi vásárra mennek inkább" (Rákösd, 1686/1.); az „ecclesiabeliek, kiváltképpen az asszonyok, ritkán gyakorollyák a templomot", a lelkésznek meghagyják, hogy az ilyen személyt temetésén prédikálja ki (Rákösd, 1691.); dicsérik a lelkész „serénységét a tanításban" (sedulitas docendi) (Rákösd, 1705/1.). Protocollum. „Az ekklézsia leveleinek regestrálása és azután a venerabilis tractus protocollumában a béíratás végett való regestrum beküldése bizaték a tiszteletes káplány atyafira, domesticus curatorra, Farkas Ferentz úrra és Kandó Mihály egyházfira olly hagyomás mellett, hogy egy hét alatt Dévára küldjék bé a regestrumot" (Rákösd, 1805/21szer/7.). Püspök. 1790-ben tolvajok rabolták ki az eklézsia ládáját, az elrabolt „aranyos szélű ezüstpohár" helyett a helyi lelkész hozott másikat a püspöktől (Rákösd, 1767.). Részegeskedés. „Lobontz János és István hallgatók feladattatván a tiszteletes loci minister által, mint templomkerülők, káromkodók és scandalose részegesek" (Rákösd, 1782/5-to.).
