Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Témák szerint
624 Tárgymutató zsia temetőjéből elfoglaltak" (Nagyrápolt, 1796/11-szer.; 1803/VII.); a vizitáció a karhatalom segítségét ajánlja a helyieknek, hogy a románok által elfoglalt temetőrészt visszaszerezzék (Nagyrápolt, 1796/11-szer.; 1803/III.; 1803/VII./ 1804/IV.). Oláhbrettye. A viszontagságok után is megvannak a klenódiumok, Kendeffí Miklósnál van egyezüstpohár „melyről maga keze írása a méltóságos úrnak ugyan extál ezen ekklézsia ládájában, amely emanált ante tumultum valachorum", kérik, hogy vagy adja át az eklézsiának, vagy ígérje meg, hogy csak egyházi célra használja (Oláhbrettye, 1790/5-to.); „a Batzalári Farkas úrtól való 500 ft. mikor conferáltatott, nem tudatik, mert az arról való collationalis az 1784-beli oláh tolvajkodásban elveszett" (Oláhbrettye, 1796/3-szor.). Rákösd. „A szülék magyar nyelven gyakorolják gyermekeiket, hogy légyen e született nyelvek. Oláhul megtanulhatnak eléggé az oláhokkal való társalkodásban is", írja a jegyzőkönyv (Rákösd, 1795/IV./3-szor.). Ribice. „Az oláhok által esett romlás után" tesz számadást az időközben eltávozott helyi lelkész arról, hogy kénytelen volt az egyházközség alaptőkéjéhez nyúlni a nagy ínségben, mert senki nem tudott fizetni (Ribice, 1790/1-mo.); „vagyon stabilis fundusból valami személlyeknél hfr. 114 dr. 10, bizonyos communitasokban lakó oláhoknál hfr. summa 787 dr. 60, id est summa 901 dr. 76", a szerződések elvesztek, a gondnoknak kell eljárnia azok megújítását (Ribice, 1790/4-to.); a lévita azt kéri a vizitációtól, hogy állítson fel szabályt a harangozásra, mert egyesek korábbra, mások későbbre kérik azt, továbbá az egyházfi sem hétköznap, sem vasárnap nem harangoz rendszeresen, szokás volt akkor harangozni, amikor a románok már kijöttek a templomból, délután pedig 3 óra tájban, ehhez továbbra is ragaszkodik a gyülekezet, a vizitáció helybenhagyja (Ribice, 1800/6.). Vajdahunyad. Panaszolja a helyi lelkész: „Békési Imre gyenge hallgatóimat in publico loco korcsomán seducálni akarta, javalván aszt, hogy járjanak az oláh templomba cultusra", a vizitáció szigorúan meginti és kiközösítéssel fenyegeti (Vajdahunyad, 1696/1.). Zeykfalva. Az „oláh tumultus" miatt a gyülekezet „temploma, parochiaja elpusztult, szántó s kaszálló földjei s clenodiumi abalienálódtak, pium legatumi csaknem egésszen eltemetődtek" (Zeykfalva, 1802.). Olvasás. Nagyrápolt. A vizitáció utasítja a helyieket, hogy küldjék iskolába a gyermekeket, hogy legalább „magyar nyelvet, olvasást, éneklést és a hitnek fővebb ágazatait tanulhatnák meg" (Nagyrápolt, 1779/3-tio.). Óra. Ribice. „Ezen [harangozásbeli] controversianak eltöröltetésire végeztetik, hogy nyárban reggel 9-cedfél, délután 4 óra tájban, télben pedig reggel 10-dfél, déllyest 3 órakor légyen a harangozás. És hogy ez az idő a tiszteletes lévitától is observáltathassék, az ekklézsia fundussából egy jó acél óra vétetessék, melly a parochialis háznál conserváltassék" (Ribice, 1802/IIL). Ortodoxok, görökgeletiek. Tustya. Közösen használták az egyik legelőt az ortodoxok és a reformátusok, de az ortodoxok önkényesen elfoglalták (Tustya, 1779/4-to.). Pálinka. Nagypestény. A lelkészi lakás építésén fáradozók számára pénzt adtak pálinkára (Nagypestény, 1804/V./2.; 1804/VI.). Paraszt. Nagyrápolt. Szomorúan tapasztalja a vizitáció, hogy a lelkész módfeletti italozásba kezdett, „melyben az ekklézsia nem annyira botránkoznék meg, ha a maga házánál cselekedné azon helytelenséget, de azon kívül a faluban közönséges paraszt conversatioban elegyíti magát és ottan megittasodván, hellytelen dolgoknak cselekedésekre ereszkedik", utoljára inti a vizitáció, a következő alkalommal szigorúan büntet (Nagyrápolt, 1782/1mo.). Paráznaság. Rákösd. Asszonyt vádolnak paráznasággal, kiközösítést helyeznek kilátásba (Rákösd, 1696/1.).
