Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 619 ni, építését összekapcsolják a templom javítási munkálataival (Őraljaboldogfalva, 1782.). Rakosd. A templom és a parókia körül sok a fogyatkozás, a vizitáció a 100. kánonra hivatkozva serénykedésre inti az egyházfit, aki vonakodik a gyülekezetből kötelességét teljesíteni „primum tizenkét forintra, annakutánna huszonnégyre büntettesse az brachium continentiaja szerint" (Rákösd, 1691/Difficultates/l.); a parókia és a templom környéke elhagyatott, a vizitáció serkenti a helyieket, hogy javítsák meg, különben a lozsádiak sorsára jutnak (Rákösd, 1693.); sok biztatás után sikerült csak a templom és a parókia javítására rávenni a híveket (Rákösd, 1705/2.); sem a parókiának, sem a cinteremnek nincs kerítése (Rákösd, 1717.); „a nunc in posterum a perselypénz legyen az egyházfiú uramnál, melyből a parochialis ház körül való apró szükségekre erogáljon" (Rákösd, 1748.); az egyházfí levele a Parciális Zsinathoz, hogy a lelkészi lakás építésére kiadott pénzt fogadja el hivatalos kiadásnak és rajta ne kerestesse (Rákösd, 1754.); a parókia és iskola meszelésére költöttek (Rákösd, 1767/2-do.); „a rákosdi reformatum consistorium az egész nemes ecclesia képében szégyenli s sajnálja a cinterem és parochialis házak körül lévő kertekbéli ruinakot", ígéretet tesz a javításra (Rákösd, 1767/2-do.); a lelkész a hívek „kegyességbéli gyakorlásokat, amennyiben a katonai állapot engedi, dicséri, hanem a templom, parochia és oskola körül való ruinakat, mellyek külömben is szembetünhetők, említé" (Rákösd, 1776/2-do.); viszály a gyülekezet és a templomot-parókiát építő lelkész-esperes között, a bevételek és kiadások miatt, kivizsgálásra kiszállt a püspöki vizitáció (Rákösd, 1805/12-szer.); a láda vita lezárása ekképpen: „canonaink és minden törvényeink szerint a curator tartozik tractálni az ekklézsiának minden javait a consistorialisokkal és egyházfíakkal eggyetértőleg, a helység papja praesidiuma alatt. Erre nézve most a Szent Visitatio a ládát állani a parochialis háznál határozza" (Rákösd, 1805/21-szer.). Ribice. A cinterem és a parókia környéke elhagyatott állapotban van, javításra szorulnak a melléképületek; a vizitáció ajánlja a gondnoknak, hogy korábbi ígéretükhöz híven javítsák meg (Ribice, 1772/2-0.); a parókia és a templom körüli kertek javítását elrendeli a vizitáció (Ribice, 1780/2-do/2-3-szor.); a sorozatosan elmaradó, templom és parókia körüli javítások beindítása végett a karhatalomhoz fordul a vizitáció (Ribice, 1781/4-to., 1782/3-tio.); az elhunyt kántor lakását az egyik nemes eladta, de megígérte, hogy a saját birtokából földet ad a parókia mögött kántori lakásra, ezt kísérje figyelemmel a helyi lelkész és hasson oda, hogy az átadás megtörténjen, a levelet pedig az egyházmegye levéltárába helyzzék el (Ribice, 1783/14-0.); bár lelkész még nincsen, de ha hozni akarnak, a lakást és környékét rendbe kell szedni (Ribice, 1796/4-to.); a parókia, templom és harangláb javítására pénzt adtak ki (Ribice, 1800/3/Erogálódott/6-to.); „egy jó acél óra vétetessék, melly a parochialis háznál conserváltassék" (Ribice, 1802/III.). Tustya. Panaszolja a vizitáció, hogy a lelkészi lakás környéke elhanyagolt (Tustya, 1772/1-mo.; 1773/2-0.). Vajdahunyad. A parókia épületének javítására pénzt adtak ki (Vajdahunyad, 1780/7-mo., 1781/5-to.); „a parochia fából vagyon épülve, de a régiség miatt megrongyolván erőssen, az elpusztulásra hanyatlik" (Vajdahunyad, 1799/7-szer.). Zeykfalva. Panaszol a vizitáció, hogy „mind a ház, mind a csűr, mind a kertek körül" nagy a romlás, megjavítani (Zeykfalva, 1774/1-mo., 1778, 1782/2-do.); az egyházra testált pénz egy részét a romok rendbe hozására fordítják (Zeykfalva, 1782/3-tio.); az „oláh tumultus" miatt a gyülekezet „temploma, parochiaja elpusztult, szántó s kaszálló földjei s clenodiumi abalienálódtak, pium legatumi csaknem egésszen eltemetődtek" (Zeykfalva, 1802.); az „oláh tumultus" után 1806-ban lett végre lelkésze a gyülekezetnek, akinek viszont nem volt parókiája, így a helyi patrona udvarában lakott (Zeykfalva, 1806.). Lelkészözvegy. Marossolymos. A helyi lelkész halála után a Parciális bizottságot küld a gyülekezetbe, hogy a lelkészi özvegy és árvák örökösödési ügyét elintézze, a bizottság úgy dönt, hogy a lelkész vagyonát pénzzé teszi és szétosztja 1/3-2/3 arányban az özvegy és a két árva között (Marossolymos, 1773/3.; 1779/3-tio.). Nagypestény. A halálozás miatt