Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Témák szerint
Témák szerint 615 Leányegyházközség, filia. Nagypestény. Panaszol az eklézsia, amiért a lelkész sokat jár prédikálni a filiába és (patrónusi kérésre) olyan egyházközségekbe is, ahol van lelkész, emiatt rendszertelen a materben az istentisztelet; a vizitáció elrendeli: „tiszteletes uram is harmadik, vagy legfellyebb a negyedik vasárnap elmennyen cultizálni, egyszer egyik, másszor a másik fíliaba, amikor is a mater eklézsia is ne tartsa fogyatkozásnak", a sátoros ünnep másodnapján menjen úrvacsorát osztani, akik a materben nem tudtak úrvacsorát venni, azoknak a soron következő vasárnapon ossza ki (Nagypestény, 1796/1-ben.); „panaszollya a mater eklézsia azt, hogy az Úr asztalához való szent edénnyei eddigelé a filiakba ki hordoztatván, azokba már kár is esett, melyre nézve többé szent eszközeit nem engedi a filiakba kivitettetni", a vizitáció úgy dönt, hogy még ebben az esztendőben használhatják a fíliában, a következő évben viszont maguknak kell gondoskodniuk új klenódiumról (Nagypestény, 1796/1-ben.). Rákösd. Panaszolja a mester, hogy bor és búza restanciái vannak mind Rákosdon, mind a hosdáti fíliában, „azért a Szent Visitatio az egyházfiakat authorállya, hogy melléjük vévén eskütt uraimék közül kettőt vagy hármat, hogy azokat, akiktül lehetne, nem akar fizetni, megzálagolhassák" (Rákösd, 1719.). Tustya. A filia kéri a helyi lelkészt, hogy a korábbi egyesség szerint legalább minden harmadik vasárnap végezzen istentiszteleti szolgálatot (Tustya, 1778/1-mo.). Vajdahunyad. Lásd a filiából járó terménybeli hozzájárulást (Vajdahunyad, 1799/2-szor/33-o./6-o.). Legátus. Rákösd. Ribice. „Három innepre a legátusoknak szolgástól" pénzt adtak ki (Ribice, 184/V. Erogált/2-o., 1805/IV./C. Erogatumok., 1806/V. 3.). Lelkész. Marosnémeti. A volt lelkész fizetési hátralékát adják meg, a Parciális Zsinaton hozott rendelkezés éltelmében (Marosnémeti, 1772/1-mo). Marossolymos. Trágár és csúnya beszédéért róják meg a lelkészt (Marossolymos, 1698.); dicsérik a lelkészt szolgálata hűséges végzéséért (Marossolymos, 1718.); Híradás pénzkiutalásról (1764) parókia építésére, és egyéb adományok a patrónusoktól, Bartsai Ferenc esete, aki harminc esztendeje halogatja az egyház támogatását, ezért „ha illyen állapotba hal meg az úr, pokolba nyittya fel a szemit, mert az úr mind Istent, mind ekklézsiát meg akar csalni", mondja az esperes, mire a patrónus fizetett, de ezt mondta: Dura verba, quis haec audire potest [...]. Ha egy pap s egy poéta megtámadnak, do victas manus, s megköszöné a tractamentet, hogy az hidegét kiűzők, s az ételbéli adpaetitussát nagyon segítők, s maga is resolvála azon végre" (Marossolymos, 1771.); a helyi lelkész lakás hiányában a helyi patrónus házánál lakott (Marossolymos, 1773/2.); a helyi lelkész halála után a parciális bizottságot küld a gyülekezetbe, hogy a lelkészi özvegy és árvák örökösödési ügyét elintézze, a bizottság úgy dönt, hogy a lelkész vagyonát pénzzé teszi és szétosztja 1/3-2/3 arányban az özvegy és a két árva között (Marossolymos, 1773/3.). Nagypestény. A helyi gondnok és lelkész között „lappangó némű-némü idegenségef'a vizitáció feloldotta, mindketten megkövették egymást a vizitáció előtt és a békesség közöttük helyreállt (Nagypestény, 1773/1-0.); a helyi lelkész és patrónus között az ellenségeskedés újraéledt, amelyre nézve intést alkalmaz a vizitáció (Nagypestény, 1774/3-tio.); panaszol az eklézsia, amiért a lelkész sokat jár prédikálni a filiába és (patrónusi kérésre) olyan egyházközségekbe is, ahol van lelkész, emiatt rendszertelen a materben az istentisztelet; a vizitáció elrendeli: „tiszteletes uram is harmadik, vagy legfellyebb a negyedik vasárnap elmennyen cultizálni, egyszer egyik, másszor a másik fíliaba, amikor is a mater eklézsia is ne tartsa fogyatkozásnak", a sátoros ünnep másodnapján menjen úrvacsorát osztani, akik a materben nem tudtak úrvacsorát venni, azoknak a soron következő vasárnapon ossza ki (Nagypestény, 1796/1-ben.); „sajnálva jelenték ez ecclesianak érdemes tagjai, hogy egy időtől fogva a tiszteletes atyafi az illendőségnek határán kívül lépik a részegítő italban és ollykor szembetűnő hibái is esnek mind házánál, mind házán kívül" (Nagypestény, 1802/XVIIL; 1804/1.); a helyi lelkész ellen ugyanaz a panasz, mint volt, most a vizitáció azt tanácsolja, hogy amennyiben társaságba hívják, ne menjen el,
