Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

616 Tárgymutató hanem otthon maradva, ha lehet „távoztassa el a mértékletlen és mások botránkoztatására alkalmatosságot szolgáltató és magának s a szent clerusnak kissebbséget okozó italt" (Nagypestény, 1805/1.). Nagyrápolt. „Körüllnézettetvén a tiszteletes loci minister, tiszteletes Batzoni Gál Pál uram őkegyelme életének LXXIV-dik, galatzi papságának 5-tödik, ribitzei papságának eggyedik, rápolti papságának XL., in summa paposkodásának XLVIdik esztendejében, még a szent szolgálatban alkalmatosnak tapasztaltatik és jó szívvel recommendáltatik" (Nagyrápolt, 1765); az iskola épületébe zsellért költöztettek, aki a többi zsellérrel együtt dolgozzon a lelkésznek, házbér és az épület gondozása fejében (Nagyrápolt, 1765.); a zsellérek tiltakoztak ez ellen, az esperesnek járó pénzt nem adták be, ezért a vizitáció elrendelte, hogy minden héten egy napot dolgozzanak az egyháznak, a lelkész pedig az egy napi munka áraként fizesse az esperesnek járó pénzt (Nagyrápolt, 1778/3-tio.); szomorúan tapasztalja a vizitáció, hogy a lelkész módfeletti italozásba kezdett, „melyben az ekklézsia nem annyira botránkoznék meg, ha a maga házánál cselekedné azon helytelenséget, de azon kívül a faluban közönséges paraszt conversatioban elegyíti magát és ottan megittasodván, hellytelen dolgoknak cselekedésekre ereszkedik", utoljára inti a vizitáció, a következő alkalommal szigorúan büntet (Nagyrápolt, 1782/1-mo.); panaszol az eklézsia és a vizitáció is a lelkészre, amiért a parókia körüli területeket elhanyagolja (Nagyrápolt, 1782/2-do.); panaszol a lelkész és a tanító, hogy a helyiek restek a fizetésre, a vizitáció utasítja a helyi tisztségviselőket, hogy akár karhatalommal is beszedjék a hátralékot (Nagyrápolt, 1782/4-to.); panasz a lelkész ellen, amiért részegeskedik, a parókia épületét elhanyagolja, az egyház földjeit elzálogosítja, a panaszokat megalapozottaknak tartja a vizitáció, inti a lelkészt, hogy hagyja abba az italt és viseljen gondot a parókiáról, különben a Generális Vizitáció elé kerül az ügye, az elzálogosított egyházi birtokot mihamarabb vegye vissza, mert az nem az övé („a conventio szerint bír csak esztendőnként való haszna magáé, de a possessorium az ekklézsiáé") (Nagyrápolt, 1790/1-mo.); lelkész és tanító egyaránt panaszolja, hogy a patronusok nem adják meg a konvencióban megígért adót (Nagyrápolt, 1790/2-do.); továbbra is gond van a lelkésszel, részegeskedik, a gyülekezet megtűri és arra kéri, hogy „őkegyelme a magánál lévő kegyelem girájával jól kereskedni, annak belső munkája által a testiségen erőt venni s napjainak szaparodásával papi kegyességét szaporítani. Sőt, minthogy őkegyelmével szemben tágos lépésekkel siet az halál, valóságos maga megjobbításával arra magát szüntelen készen tartani" (Nagyrápolt, 1791/1-mo.); ha valaki nem fizet a lelkésznek és a tanítónak, nem jár annak harangozás (Nagyrápolt, 1791/5-to.); a gyülekezetben tapasztalt áldatlan iskolai állapotok miatt a vizitáció elrendeli, hogy a főgondnok, a gondnok és a lelkész alkosson iskolalátogatási bizottságot és az iskolában folyó oktatást minden hónapban egyszer ellenőrizze, a lelkész külön tartozik minden héten többször is meglátogatni és ellenőrizni az iskolát (Nagyrápolt, 1796/5-ször.); az újonnan szolgálatba álló gondnok csak azon feltétellel vállalja el a szolgálatot, ha az egyház ládája a lelkésznél van, „abba tétessék bé az ekklézsia minden pénze, az ekklézsia capitalissairól való contractusok, minden litterale instrumentumok, s légyen két kolcs, egyik álljon a papnál, más pedig a domesticus curatornál" (Nagyrápolt, 1800/VII.); „Szilágyi Simon egeket irtóztató hallatlan szitkokkal szidta az úri szent vacsorát, szent edényeket, evangyéliomot és az egyházi szolgát is" (Nagyrápolt, 1804/III.3.). Oláhbrettye. A megüresedett lelkészi szolgálatra nem jön az a lelkész, akit erre kiszemeltek, a vizitáció ajánlja a vajdahunyadi lelkészt, aki ha nem tudja vállalni, szabad legyen az eklézsia a lelkészválasztással (Oláhbrettye, 1783/7-mo.). Őraljaboldogfalva. Panasz a helyi lelkész és a gondnok közötti viszony megromlásáról, a vizitáció annak helyreállítását ajánlja, melyre a gondnokot kéri fel (Őraljaboldogfalva, 1779/1-mo.); a lelkésznek vissza kell szolgáltatnia azt a pénzt, amit az eklézsiának és nem neki adtak (Őraljaboldogfalva, 1779/3-tio.). Rákösd. Igény a gyülekezet részéről az iránt, hogy a lelkész ne vonja ki magát „a közönséges falu igazításából", legyen mértékletes és ne szidja módfelett a híveket (Rákösd, 1695/1., 2.); az-