Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Témák szerint
Témák szerint 611 Katona. Nagyrápolt. Panasz a bírók ellen, amiért erőszakosan elvitetik az eklézsia zselléreit katonának, „holott nemes fundus a zsellérek lakóhelye is", a vizitáció végzi: „Van egy királyi decretum a vármegye archívumában, azt ki kell kérni, és légyen a parochusnál, mellyet mindenkor, amikor a zsellérek[et] publicum servitiumba hajtyák, megmutathasson a szolgabíráknak" (Nagyrápolt, 1800/IV.). Rákösd. Egy bujdosó obsitos katonának támogatást adtak (Rákösd, 1763.); „Panaszul adatik fel, hogy az ekklézsiai directionak nincs előmenetele a nép engedetlensége és függetlensége miatt. Recommendáltatik a militaris tiszt uraknak, hogy légyenek segítséggel és adjanak erőt az egyházfiaknak és consistoriumnak, melyre magát a strázsamester úr önként offerálá, csak tégyen requisitiot az egyházfi toties quoties" (Rákösd, 1771/4-0.). A lelkész a hívek „kegyességbéli gyakorlásokat, amennyiben a katonai állapot engedi, dicséri, hanem a templom, parochia és oskola körül való ruinakat, mellyek kiilömben is szembetünhetők, említé" (Rákösd, 1776/2-do.); mivel a két egyházfi katona, még a vizitáció előtt sem mernek hozzányúlni az eklézsia ládájához, mert azt nekik parancsban tiltotta meg a kapitány, lásd a parancsnokság több pontból álló rendelkezését arról, hogy milyen szintig és feltételekkel szabad beavatkoznia egy katonának a közügyekbe (Rákösd, 1805/9-szer.); csak katonának volt szabad kölcsönbe pénzt felvennie az egyháztól (Rákösd, 1805/9-szer/7.); a vizitáció „katonai administratio alá az ekklézsia javait nem adja" (Rákösd, 1805/21-szer/3.). Tustya. A katonai célra épített faházakat adják át „in rationem domus parochialis" (Tustya, 1764/1.). Kegyesség. Nagyrápolt. Gond van a lelkésszel, részegeskedik, a gyülekezet megtűri és arra kéri, hogy „őkegyelme a magánál lévő kegyelem girájával jól kereskedni, annak belső munkája által a testiségen erőt venni s napjainak szaparodásával papi kegyességét szaporítani. Sőt, minthogy őkegyelmével szemben tágos lépésekkel siet az halál, valóságos maga megjobbításával arra magát szüntelen készen tartani" (Nagyrápolt, 1791/1-mo.). Kiközösítés, excommunicatio. Nagyrápolt. Benkő Péter „hitetlen felesége" törvényes válás nélkül ment újra férjhez, amiért kiközösítik (Nagyrápolt, 1686.); „Rápolti Móré Péter leánya, Ilona fattyat vetett, mely dologért excommunicáltatik, a reconciliatiora nem is admittáltatik, míglen a magistratustúl nem absolváltatik, vagy meg nem büntettetik" (Nagyrápolt, 1686.); „Szilágyi Simon, egeket irtóztató hallatlan szitkokkal szidta az úri szent vacsorát, szent edényeket, evangyéliomot és az egyházi szolgát is"; az első kettőért exkommunikáció, a második kettőért magistratus jár (Nagyrápolt, 1804/III.3.). Rákösd. A tanítónak nem fizet az egyik egyháztag, mert ki van közösítve (Rákösd, 1686/Deliberatum pro rectore.); asszonyt vádolnak paráznasággal, kiközösítést helyeznek kilátásba (Rákösd, 1696/1.); „Jakab Gjörgj leányának dolga rút: Fattyat vetett, s megölte. Efelől is a magistratust requiráltuk, de minthogy csak halogattya dolgát, maradgyon az excommunicatioban" (Rákösd, 1696/2.). Ribice. Tisztátalan leányanyát exkommunikáltak, de engedélyt adtak a bűnbánatra (Ribice, 1803/V.). Vajdahunyad. Panaszolja a helyi lelkész: „Békési Imre gyenge hallgatóimat in publico loco korcsomán seducálni akarta, javalván aszt, hogy járjanak az oláh templomba cultusra", a vizitáció szigorúan meginti és kiközösítéssel fenyegeti (Vajdahunyad, 1696/1.). Kiprédikál. Rákösd. Az „ecclesiabeliek, kiváltképpen az asszonyok, ritkán gyakorollyák a templomot", a lelkésznek meghagyják, hogy az ilyen személyt az illető temetésén prédikálja ki (Rákösd, 1691.). Kiváltság. Vajdahunyad. A ládában talált levél tartalma szerint II. Apafi Mihály a helyi lelkésznek megengedte, hogy háború esetén a várban húzza meg magát, fizetését a fískustól kapta (Vajdahunyad, 1799/2-szor/l-o.); „Apaffí Mihály fejedelemnek arról való collationalissa de anno 1694. 5 U l Septembris, hogy a templom szegeleténél hátul lévő gyümölcsös kertecskének taxaját elengedte" (Vajdahunyad, 1799/2-szor/4-o.); „a só tisztséghez
