Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

598 Tárgymutató Feloldozás. Nagyrápolt. „Rápolti Móré Péter leánya, Ilona fattyat vetett, mely dologért excommunicáltatik, [32.] a reconciliatiora nem is admittáltatik, míglen a magistratustúl nem absolváltatik, vagy meg nem büntettetik" (Nagyrápolt, 1686.). Filia - lásd leányegyházközség Fizetés. Marosnémeti. A lelkész fizetése körül adódó gondot az eklézsia patrónusai venerabilis clerusra bízzák (Marosnémeti, 1778/2-do.); a volt lelkész fizetési hátralékát adják meg, a Parciális Zsinaton hozott rendelkezés értelmében (Marosnémeti, 1772/1-mo); a helyi nemesek szíves figyelmébe ajánlja a vizitáció a lelkészi bér pontos befizetését (Marosnémeti, 1776/1-mo). Marossolymos. Az 1771. évi Generális Zsinat eldöntötte, hogy „a ketskedágai és szúligeti részünkön való possessorok" ezután Marossolymoshoz tartozzanak és ott járuljanak hozzá a lelkész fizetéséhez (Marossolymos, 1772. április/5-o.). Nagypestény. A halálozás miatt megüresedett egyházközségnek ki kell adnia a lelkészi fizetést, amelynek fele az eklézsiáé, fele az özvegyé legyen (Nagypestény, 1772/10-O.; 1776/4-to.); egyik helyi patrona 50 forintot adományoz az egyháznak, hogy annak „fructussa" a lelkész fizetésének kiegészítése legyen, amelyért „illatozza az Úr Isten lelki kedves áldozatul" (Nagypestény, 1772/5-0.); csonkulás esett a konvencióban, mert az egyház pénzét parókiaépítésre fordították, a vizitáció elrendeli, hogy a lelkész fizetését a perselypénzből egészítsék ki (Nagypestény, 1773/3-o./a.; 1777/2-do.); „zeykfalvi Zeyk János úr jószágainak inspectora egy aranyat adott a n[agy]pestyéni nemes ekklézsia számára, hogy a papnak foeneráljon" (Nagypestény, 1776/5-to.; 1777/3-tio.); minta arra nézve, hogyan állapították meg a lelkész teljes jövedelmét (Nagypestény, 1782/3-tio.); a beszolgáló lelkész fizetésképpen megkapta a házanként járó adomány egy harmadát, a kétharmadot az eklézsia szükségeire visszatartották (Nagypestény, 1782/4-to.); a lelkész fizetéséről érdeklődvén a vizitáció tudomására jutott, hogy az eklézsia két földjét „mint magok tulajdon földjeket, magoknál tartyák potentiose" azok, akik bérben használták, a „parochusnak in recognitionem hujus holmi naturalekat administráltanak is róllok", de az egyház igen nagy kárára van, a gondnoknak rendezni kell (Nagypestény, 1783/2-do.); Nalátzi János 10 földdarabot adományozott az eklézsiának, amelyből ötöt bérbe vettek, de a lelkész „mindeddig semmit sem vett kezéhez papi fizetésének csonkulásával", ezért rendeli a vizitáció, hogy a kérdést tisztázzák és az egyháznak fizessenek (Nagypestény, 1783/4-to.); az egyik adomány kamatja per errorem Íratott a konvencióba, az eltávozott lelkész tehát nem kérheti azt (Nagypestény, 1783/7-mo/l-o.); a helyiek restek a lelkészi fizetést beszolgáltatni, a vizitáció utasítja a gondnokot (aki, címét tekintve, nemes ember), hogy a hívek jelenlétében határozzon meg egy időszakot, a vicekurátor (aki nem volt nemes ember) járja el a híveket és „jó előre mindeneknek hírt tégyen, azokat napoztatván" hajtsa be a tartozást, a „restes engedetlenek jelentessenek bé a méltóságos főcurator úrnál, aki az ilyenek[et] a szolgabírónak fine brachii secularis általadni méltóztatik" (Nagypestény, 1791/1-mo.; 1792/2-do.; 1793/1-mo.); törvénytelenül elidegenítettek olyan földet, amelyet az elődök „jure testamentario hagyták vala ezen nemes megye, vagyis inkább annak papjának számára", a vizitáció per útján akarja azokat visszaszereztetni (Nagypestény, 1791/3-tio.). A kamatra kiadott pénz jövedelmének a lelkész fizetését kellett volna kiegészítenie, de azt parókiajavításra költötték, a vizitáció utasítja a helyieket, hogy a lelkészi fizetésben esett csonkulás kipótlására találjanak módot (Nagypestény, 1773/3-o/a.). Nagyrápolt. Némely zsellér kivonja magát mind a fizetés, mind a lelkésznek járó munka kötelezettsége alól, a vizitáció elrendeli, hogy lelkésznek és mesternek egyaránt fizessenek, ha magukat egyháztagokként továbbra is meg akarják tartani, különben törvénnyel kötelezik őket (Nagyrápolt, 1779/2-do.). Panaszol a lelkész és a tanító, hogy a helyiek restek a fizetésre, vizitáció utasítja a helyi tisztségviselőket, hogy akár karhatalommal is beszedjék a hátralékot (Nagyrápolt, 1782/4-to.); ha valaki nem fizet a lelkésznek és a tanítónak, nem jár annak harangozás (Nagyrápolt, 1791/5-to.); a zsellérek tar-