Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Témák szerint
Témák szerint 599 toznak mind a lelkésznek (50 pénzt), mind a tanítónak (25 pénzt) fizetni, amelyet nem fizettek meg, az egyházfínak kellett gondoskodnia a pénz beszedéséről (Nagyrápolt, 1793/4-to.); a tanításért járó fizetség: „az eklézsiabeli fi úgy ennekért egy esztendőre való fizetés 3 ~ három márjás leszen, a leánygyennektől 2 - két márjás. Emellett az úgyneveztetett sabbathale. A classisba való tüzelésre pedig vigyenek magok a gyennekek fát. Ha másféle vallásúak is fognának az oskolába feljárni, azok úgy fizessenek, amint megalkhatik véllek a tanító" (Nagyrápolt, 1796/6-szor.); az egyház vonakodik megadni a lelkésznek a díjlevél kiegészítéseként az önként vállalt fizetésemelést, a vizitáció ene kötelezi őket, mert önként vállalták (Nagyrápolt, 1800/VIII.). Oláhbrettye. Panaszolja a lelkész, hogy némely helyi nemesek megcsonkítják a díjlevelet, mert nem fizetnek (Oláhbrettye, 1790/2-do.). Őraljaboldogfalva. Lelkészi fizetés-kiegészítés (Őraljaboldogfalva, 1774/2-0, 3-tio.). Rákösd. Fizetési gondok, különböző esetek orvoslása (Rákösd, 1686/2-7.; 1691.); „Popa Péter simpliciter ecclesiat nem akar követni, templomba sem jár", a vizitáció egy hónapot ad erre, utána a fizetést is behajtja rajta, őt magát a karhatalom kezére adja (Rákösd, 1691/Difficultates/Deliberatum/4.); valaki nem akar fizetni, a vizitáció a karhatalommal és büntetéssel fenyeget (Rákösd, 1691 /Difficultates/3.); fát sem a mesternek, sem a lelkésznek nem visznek, vizitáció rendeli: „nem vitézkedik senki az maga zsoldgyán, azért ha az lelkieket szeretik elvenni, ne vonnyák el az testieket őkegyelmektől, külömben mind káros, mind gyalázatos lészen, ha mi fogjuk meghvenni" (Rákösd, 1691/Difficultates/6.); aki borbeli adósságát nem rendezi, arra „tisztet hozunk" - mondja a vizitáció (Rákösd, 1696/Deliberatum.); a mester panaszol, mert fizetését és a tűzifát nem adják meg (Rákösd, 1698.); panaszolja a mester, hogy bor és búza restanciái vannak mind Rákosdon, mind a hosdáti filiában, „azért a Szent Visitatio az egyházfíakat authorállya, hogy melléjük vévén eskütt uraimék közül kettőt vagy hármat, hogy azokat, akiktül lehetne, nem akar fizetni, megzálagolhassák" (Rákösd, 1719.); egyházfí fizetése házanként egy garas (Rákösd, 1760/2.); a díjlevél „classisainak" megalkotásakor figyelembe kell venni az egyházközség különböző rendű, rangú, társadalmi helyzetű családjainak gazdasági potenciálját, azok pedig, akik nem az egyházközség területén laknak, de itt gazdálkodnak, azok is tartoznak a lelkésznek és a mesternek fizetni (Rákösd, 1764/1.); az egyházközségnek és a lelkésznek járó borszolgáltatást meg lehet váltani pénzen, napi áron (Rákösd, 1767/Deliberatum.); a vizitáció úgy rendelkezik, hogy a hordók kötésére ne a perselypénzből utaljanak ki, hanem azt családonkénti hozzájárulással vagy másképpen finanszírozzák, mert a kötések beletartoznak a lelkész stoláris fizetésébe (Rákösd, 1772/7-0.); özvegynek elengedik a családra kirótt bér felét, tehát csak fél bért kell ezután fizetnie (Rákösd, 1776/6-to.); a lelkész fizetése egy évre, igen részletesen (Rákösd, 1805/7-szer.); a lelkészi fizetést kiegészítő kamatok (Rákösd, 1805/7-szer.); a mesteri díjlevél részletei (Rákösd, 1805/8-szor.); sok a restancia borban, fában, búzában, ezt fel kell szedetni vagy pénzen kell megváltatni (Rákösd, 1805/13-szor.); a terménybeli járandóság megváltása pénzen ekként: egy kalangya búza 1 mft., 1 véka búza 60 pénz, egy veder bor 42 pénz, 1 szekér fa 48 pénz (Rákösd, 1805/13szor.); a mesternek járó természetbeni juttatást nein lehet megváltani pénzen (Rákösd, 1805/14-szer.). Ribice. Panaszol a lelkész, hogy két éve restanciában van a fizetése, a vizitáció utasítja a gondnokot, hogy intézkedjék, hasonlóképpen a kántor fizetése ügyében is (Ribice, 1772/3-0.); az első templomi sorban ülőknek azonos terhet kell viselniük a lelkészi fizetésben (Ribice, 1772/6-0.); sok a restancia mind a lelkész, mind a kántor fizetését illetően (Ribice, 1776/2.); a „tiszteletes parochusnak papi competentiajába" 358,34 hft., a kántoréba 21,42 hfr. ment (Ribice, 1776/7-mo.); a kántor kevés fizetését azzal az indokkal tagadják meg egyesek, hogy már nem tanít, mert nincsen gyennek, a vizitáció pedig figyelmezteti őket, hogy a kántori illetmény nincs a gyermekek tanításához kötve (Ribice, 1779/4-to.); a hatalmas restancia kifizetésére nincs esély, mert elszegényedtek azok, akik azzal tartoznak, „azon régi restans interes acceptáltassék pénzül sex pro centum", a karhatalom helyi
