Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Régi textíliák (Horváth Iringó)
Régi textíliák 567 mást „metsző" részek esetében, míg a „visszahajló" felületeket és a virág közepét fémszállal hímezték, ami eredetileg ezüstcsillogást adott. Ez a virág tölti ki a bal alsó és a jobb felső tábla teljes felületét, háromszor hármas sorokba rendezve. Megjelenik még a bal felső és a jobb alsó táblán is, de itt csak mint középmotívum, amit felirat vesz körül. Felirat van a középső táblán is, ám ez jóval gazdagabb, mint a másik kettő, és a készítő más rendszerbe is szervezte. Itt öt vízszintes sorba osztotta a feliratot. Valamennyi felirat latin majuszkulára emlékeztető betűkkel íródott, az ékezeteket valamennyi esetben '-vei jelölték, a rövidítéseket meg :-tal. Két esetben találkozunk összevont betűkkel, egyszer a dicsőségére szó esetében, ahol a C ölébe varrták az s betűt, valamint a reformata szó esetében, ahol az R betűt az O vonala zárja közre. Valamennyi betű körvonalát selyemmel, a szélesebb szárak kitöltését fémszállal hímezték. Azonos öltéstípusokkal találkozunk, mint a virágok esetében. A teljes felirat három táblán helyezkedik el. A bal felső táblán kezdődő felirat: ISTEN / DICSŐ / SÉGÉ / RE AZ. A középső táblán ez található: N: RAPOL / TI RÉFOR / MATA EC / CLÉSIA / NAK 1742. A jobb alsó tábla esetében a következőket olvashatjuk: ADTA / TÖRÖK / KRIS / TINA. A recetáblák és a táblákat övező sáv mintája teljesen megegyezik. A sáv érdekessége, hogy egyetlen darabból alakították ki, amelynek két végét a jobb felső táblánál illesztették össze. Továbbá meg kell jegyeznünk azt is, hogy a hímzés és a rece ornamentikája megegyezik, egyazon kis virág található a rece részeken és a hímzett felületeken is, csak más technikával kialakítva. így a terítő ebben az értelemben is egységes egészet alkot. Állapotát tekintve, a terítő alakja deformálódott, a sarkoknál és a középtengely vonalában elnyúlt. Mind a vászon, mind a rece esetében kisebb hiányokat találunk, amelyeket helyenként fehér cérnával próbáltak megvarrni. A rece és a vászon is megőrizte eredeti fehér színét, foltokat, elszíneződést nem mutat. A hímzés szintén hiányos, főleg ott, ahol a selyemszál húzódik. A fémszál korrodálódott, ezért mára az ezüstszín fekete lett. A korábbi leltárok közül a térítőről csak kettő tartalmaz részletes leírást. A többi (1783, 1791, 1793) csak annyit említ, hogy valamennyi úrasztali tárgy a régi állapotát őrzi. Kiegészítve a textíliákra vonatkozó írott forrásokkal a ránk maradt emlékanyagot, összességében tekintve elmondhatjuk, hogy egy fokozatosan apadó kultúrtörténeti emlékcsoporttal állunk szemben. A vizitációk alkalmával összeállított nyilvántartások nemcsak a textíliák számát jegyzik, de nyomon követik a változást is, amely a különböző egyházi tárgyakhoz való viszonyulásban következett be. Láthatjuk, hogy az egyszerű említéseket tételes felsorolások követik, majd a különféle textíliák külön csoportba kerülnek. A 18. század utolsó negyedének leltárai már apróbb részletekre is kitérnek: az alap- és díszítőanyag jellemzői, technikák, minták, feliratok és néhány esetben az adományozás körülményei. Megfigyelhetjük, hogy bár nincsenek előírások, a mindennapi életben is érvényre jutó íratlan szabályok határozzák meg a különböző funkciókkal rendelkező textíliák formai, minőségi és technikai kialakítását. így például a mellvédtakarók anyaga szőnyegszerü szövet, posztó, vastag brokát, míg a szertartások alkalmával használt textíliák anyagául rendszerint finom batisztot, vékony vásznat, csipkét, damasztot és selymet választottak. A hímzések motívumrendszerét tekintve, néhány darab alapján is megállapíthatjuk, hogy a 17. század folyamán elsősorban a reneszánsz ornamentika továbbélésével találkozunk, amely mellett és néha elegyítve megjelennek a barokk elemek is. Ami az alapanyagot illeti, legtöbb esetben finom lenből és pamutból szőtt vásznat használtak, amelyet gyakran színes selyemmel, és a nehezen beszerezhető skófium helyett ezüst és arany színű fémszállal hímeznek. A merev szimmetriára épülő, sokféle mintaelembői összetett bokrétákat rész-