Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Úrasztali készletek - Régi textíliák (Horváth Iringó)

568 Úrasztali készletek arányos és tengely körül elforgatható mustrák alapján rajzolták meg. A kor jellegzetessége a kendők szegélyeként végigfutó zsinórdísz, amelyet hurkokkal tagolnak. Ez alól a részletesen bemutatott vajdahunyadi kendő sem kivétel. A 18. században adományozott textíliák száma, úgy tűnik, jóval nagyobb annál, amit a fennmaradt anyag is tanúsít. Ezekre a darabokra rendszerint a barokk ornamentika jellemző. Anyagukat tekintve továbbra is a leggyakoribb a len- és a pamutvászon, ám a források egyre több selyemkendőt, illetve -terítőt említenek (pl. amint azt már említettük, két ilyen selyemkendő maradt ránk Rákosdon). A hímzések anyaga rendszeresen a sodoratlan, színezett - vörös, sárga stb. - selyemfonal, amelyet már egyre gyakrabban elegyítenek fémszállal. A felületeket gyakran lapos öltés típussal töltik ki, de a körvonalak esetében száröltést is alkalmaznak. Általában a kendők, terítők sarkait hangsúlyos virágtövekkel, bokrétákkal díszítik. Szerkezetüket tekintve legtöbb esetben csigavonalra épülő, illetve ún. aszimmetrikus virágtövekkel találkozunk. A motívumkincs is gyarapodik, gyakran egy-egy jól ismert motívum különböző variációira ismerhetünk. Kedvelt motívumok a gránátalma, rózsa (rozetta), szegfű, amelyek kialakításában török hatás mutatható ki. A 19. század folyamán készült textíliákra új motívumrendszerjellemző. Új technikákat alkalmaznak, új anyagokat, valamint a himzés és egyéb technikák gépiesedése a korábbitól merőben eltérő megjelenést kölcsönöz ezeknek a daraboknak. A textíliákon ritkán találunk feliratot. A megmaradt feliratos emlékek alapján viszont levonhatunk néhány következtetést. A 17-18. században írott betűk elsősorban majuszkulák, amelyeket néhány esetben mínuszkulákkal írt részek egészítenek ki. Gyakoriak a ligatúrák és a rövidítések (például az „anno" szó esetében). A 19. század folyamán a feliratokban is változás áll be: ekkor terjednek el a kurzív betűkkel hímzett feliratok. Csaknem valamennyi esetben a feliratok az adományozó nevét és az adományozás évszámát tartalmazzák, elég gyakran pedig a gyülekezet nevét is. • Bár nem maradt fenn az egyházközségek teljes textíliakészlete, és a megmaradtak közül sem mindig a legértékesebbek élték túl a történelem viszontagságait, valamennyi kendő, terítő és egyéb textília kultúrtörténeti jelentőségű. A kötetlen adományozásnak köszönhetően ezek a tárgyak szoros kapcsolatban állnak az akkori világi használatban lévő darabokkal, amelyek közül mára nagyon kevés maradt meg gyűjteményekben. Továbbá tanújegyei egyegy élő közösségnek, gyülekezetnek, amelyek életéről napjainkra egyéb emlékanyagot nem tudunk felmutatni. Anyaghasználatukat, forma- és motívumvilágukat figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy e tárgyak is az egyetemes magyar kultúra szerves részét alkotják.