Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Régi textíliák (Horváth Iringó)
564 Úrasztali készletek A kendő (90 x 91,5 cm) pamutvászonból készült, amelyet selyemszállal szegtek, sűrű huroköltéssel. Ugyanazzal a selyemszállal és fémszállal hímezték a sarkokat kitöltő, csigavonalra épülő növényi motívumokat is (23 x 23,5 cm). A gyérnek tűnő motívum indából induló hosszú vékony szárra épül, amelynek végén hangsúlyos gránátalma-motívum van. A szár két oldalán négy vékony vonalú levélpár és négy zárt gránátalma-pár váltakozik. Mindkettő kialakításában megfigyelhető a részletek fémszállal történt hímzése. A motívum fő eleme nyílt gránátalma. Különlegessége, hogy a karéjosan kialakított körív a két sziklevél folyatása. A karéjokban selyemmel és fémszállal hímzett pöttyök váltakoznak. A magház vízcsepp alakú formájának vonalát fémszállal hímezték, belső és külső felületén selyem és fémszál váltakoztatásával kialakított leveles formákat találunk. Az alapanyag esetében többféle hiánnyal is számolnunk kell, egyeseket szakadások, másokat rovarkárosodások okozták. Ezeket néhány esetben megfoltozták. A hímzőfonal vörös színe lényegesen kifakult, míg a fémszál aranyozása megkopott. Nagyobb hímzőfonalhiányok nincsenek. A 18. századi vizitációk alkalmával készült nyilvántartások ezt a kendőt már említik. Jelenleg az alapanyagra fonallal erősített leltárszám (221.) szolgálja az azonosítást. Nagyrápolton a református egyházközség tulajdonában van egy másik kendő is, amelynek motívuma összetett (kat. 6.). A finom pamutvászon alapú kendőt (91 x 89 cm) a négy sarkában díszítették. A növényi motívumon kívül felirat vagy egyéb díszítés nem található rajta. Az elnyújtott csigavonalas mintát vörös selyem és fémszál váltakoztatásával hímezték (kb. 25 cm magas), különféle lapos öltéseket alkalmaztak. Fémszállal és selyemmel hímzett pötty után találjuk azt a levelekre emlékeztető formát, amelyből összesen négy szár indul. A motívum jobb oldaláról a második jelenti a fő vonalat, amelyre az egész motívum épül. Ezt nem csak hosszúságával, hanem a vonal megkettőzésével is hangsúlyozza hímzője. A szár felső részén szintén ívesen hajló száron bimbót látunk, továbbá különböző leveleket és indákat, amelyek, egy kivételével, kifelé hajlanak. A végén hangsúlyos virágmotívum található, ami a motívum érdekközéppontja. A gránátalma-ábrázolás szerkezetét követi, ám a virág maga inkább a tulipánra hasonlít, amit apró bimbók öveznek. Ezeket selyem- és fémfonal váltakoztatásával hímezték, ami török hatásnak tudható be. A fonalak váltakoztatásával a „tulipán" felületén is találkozunk, de ez már sokkal aprólékosabb. Az imént leírt szár jobb oldalán egyetlen kis levélforma van, míg tőle balra, egy pontból két szár is indul. Az egyik ellentétes irányú ívben metszi a hosszú, vastag szár vonalát. Két vékony levél után szegfűben végződik, amelynek szirmait selyem- és fémszál váltakoztatásával hímezték. A szegfű mediterrán eredetű növény, amelynek első művészeti vonatkozású példái a középkorra vezethetők vissza. A 16. században török közvetítéssel vált közkedveltté az ún. keresztmetszetes ábrázolású virág, 9 0 Magyarországon rendszerint legyező alakban elhelyezkedő ötszirmú ábrázolásával találkozunk, ám jelen esetben csak három szirom figyelhető meg. A másik szár egyenes vonalú, egyik oldalára levélke, másikra két bimbó hajlik, amelyek azonosak a motívum közepén levő virág egyes elemeivel. A szár végén fogazott szélű levél látható. 9 0 Ortutay IV. 578. 9 1 László 24.
