Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Régi textíliák (Horváth Iringó)
Régi textíliák 565 A motívum összességét tekintve, szerkezeti szempontból, a jobb oldalára ívelő szárak a középső vastag szár csigavonalát ellensúlyozzák, és a balján található egyenes szár is mintha azt tartaná. Ezeknek az almotívumoknak köszönhetően a motívum egésze egységesebbé és zártabbá válik. Az ívek vonala, valamint a középső virág kialakítása kissé esetlennek tűnik, ami annak is következménye, hogy készítője az eredeti minta rajzán önkényesen módosított. Ennek ellenére egyes mellékelemei (például a fogazott levél) igen szép kivitelezésüek. Az öltések egyenletesek, ám a rajz vonalának ügyetlensége arra utal, hogy nem hivatásos hímző munkájáról van szó. A leltárak által említett karmazsin szín mára megfakult, inkább rózsaszínes árnyalatokat mutat. Továbbá a fémszál a korrózió hatására befeketedett. A díszítés és az alapanyag is hiányos, amelynek egy része rovarkárosodás következménye. Mind a négy sarok hiányos, egyeseket vászondarabkákkal foltoztak, a kendő más részein fonallal foltozott részeket találunk. A használat során a keszkenő felületén több folt is maradt. A vajdahunyadi kendőn kívül a 17-18. századi darabokon csak egy esetben találtunk feliratot (kat. 14.). Ez viszont már egy évszázaddal későbbi: MARTONOSI INTZE MIHÁLY FEL[esége] GAL SUSANNA AN[no] 1754. A felirat a kendő egyik oldalán található, amelyet előzőleg vászonalapra hímeztek. Fekete selyemmel hímezték a majuszkulára hasonlító betűket, ami helyenként levérzett és az alapanyagot is megfestette. A vászonsáv ráillesztésekor a selyem alapot összehúzták, így a kendő alakja kissé deformálódott. A keszkenő további különlegessége, hogy alapanyaga selyem, hatása élénk színválasztásában rejlik. Kék, sárga, piros, zöld, fehér váltakoztatotf szövésének köszönhető a kialakult geometrikus díszítés. Színei ma is elevenek. A sarkoknál zsinóros szegély és bojt díszíti. Ezek alapját piros, kék és sárga selyemfonal képezi. A kendőn még néhány kisebb folt észlelhető. Mérete: 73,5 x 69,5 cm. A vizitációkban azonosíthatóan legelőszőr 1795-ben szerepel. Évszám nincs rajta, de az előbbivel egykorú lehet a következő úrvacsorai kendő, amelyet szintén Rákosdon őriznek (kat. 13.). A taft selyemkendőt szőtt minta díszíti (65,5 x 63,5 cm). Az egyszínű vörös alapon párhuzamos csíkok keresztezéséből alakítottak ki sávokat, amelyek sarkokra eső részét díszítették. A sávok metszésében kialakult felületeken fehér és zöld vetülékfonal segítségével szőtték bele a növényi ornamentikát mutató motívumokat. Hogy ez a rész ne tűnjön nagyon is zárt egységnek, a sarokminták két oldalára is kisebb, négyszögbe zárható növényi motívumokat szőttek (összesen 8 darabot). A kendő egyik szélén felirat található, amelyet fehér selyemmel hímeztek. Az esetlen betűk (amelyeket hímzőjük kever, különböző méretűek, olvashatatlanok) feltehetően az adományozó nevét rejtik. A feliratot így értelmezi az 1795. évi leltár: MÁNUL SUSÁNNA. A majuszkulára emlékeztető betűtípus sem egységes, ami hímzője tapasztalatlanságára utal. A 18. századi leltárakban szereplő vörös szín mára nagyon kifakult, elszíneződött. A kendőn kisebb hiányok vannak, széle helyenként deformálódott. A feliratot fehér selyem fonallal hímezték, amit a mosás következtében az alap vörös színe megfogott, és mára rózsaszínt mutat. Első említése vizitációkban 1795. A 18. század folyamán sem kizárólag csak hímzésekkel díszítették a textíliákat. Meglátszik ez a rákosdi egyházközség nyomott technikával készült kendőjén (kat. 8.). A négyszögű pamut vászonalapra (101 x 107,5 cm) különböző színű festékekkel (barna körvonal, zöld, piros, kék, ekrü színek a körvonal által közrezárt felületeken) nyomták rá a növényi mintát. Ezt a díszítést még fiitterek és rojtok egészítik ki.
