Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Régi textíliák (Horváth Iringó)
562 Úrasztali készletek varrott fejér fátyol keszkenő. 6. Más ugyanolyan. 7. Más, ugyan ismét ollyan. [...] 16. Egy kicsiny fejér gyolcs keszkenő, arany szkófiummal, ez is kiégetni va/ó. 8 6 A kendő alapjának finom szövésű pamutvásznat választott készítője (63 x 71,5 cm). Erre az alapra hímezték fémszállal a nyolc „kís"-méretű bokréta motívumot (magassága: 5,5 cm). A motívumokat a kendő négy sarkában és az oldalak középtengelyében helyezték el. Valamennyi esetben ugyanaz a motívum ismétlődik, ugyanabban az elhelyezésben. A motívum miribótából induló íves tőre épül, amelynek végén szegfűre hasonlító, öt szirmú, stilizált virágot látunk. A miribóta a szakirodalomban úgy szerepel, mint perzsa vagy indiai eredetű, körte alakú motívum. Jelentésére vonatkozóan több elmélet is létezik. 87 Rögtön a miribóta után levélpár következik, majd egy-egy szár, szintén szimmetrikus elrendezésben. A tő jobb oldalára hajló szár végén ismét a szegfű alakjával találkozunk, míg a másik oldalon, a levél után virágornamens látható. A tő vonalát követve két inda között, jobbra hajló szár végén találjuk a már említett virág párját, amelyik nemcsak a számbeli kiegyenlítődés miatt került ide, hanem egyensúlyozza a tő végén található virág balra ívelő irányát is. Ezzel a megoldással teremt egységet a textília hímzője a reneszánszból átöröklött szimmetrikus, és a barokkban uralkodóvá váló aszimmetrikus felépítésű motívumok között. Továbbá ennek a szerkesztésnek köszönhetően a motívumok meglehetősen zárt egységet is jelentenek. Valamennyi sarok esetében hiányokat figyelhetünk meg, amelyek nemcsak az alapanyagra, de sok helyen a motívumra, azaz a fémszálra is kiterjednek. A kendő más felületein is vannak kisebb méretű hiányok, amelyeknek egy részét korábbi rovarkárosodás okozta. A fémfonal esetében a hiányok mellett korrózió okozta feketedéssel találkozunk ott, ahol az ezüstözés megmaradt, máshol már csak a vörös rézötvözetet látjuk. A kendőn nincs felirat, és a pontos azonosításban sajnos a rendelkezésre álló 18. századi leírások sem segítenek. A 18. század folyamán készült kendők esetében jól nyomon követhető a különböző motívumok fejlődése. Már első pillantásra szembetűnő az a változás, amit a barokk ornamentika hatása jelent. A reneszánszban uralkodó szimmetrikusan komponált bokréták, virágtövek helyébe egymást keresztező, íves vonalú szárak kerülnek, valamint az egyik leggyakoribb hímzett elemek a csigavonalra épülő motívumok lesznek. A tanulmányozott kendők között csupán egy darab sarokmotívumaként jelenik meg az aszimmetrikus virágtő, ebben az esetben pamutvászon lapra (76 x 78 cm) selyemmel és fémszállal hímezték e növényi motívumot (kat. 11.). 8 8 A négy sarkon hangsúlyos motívumot találunk, míg az oldalak közepén egy-egy parányi hímzettet. A sarkokat kitöltő hangsúlyos aszimmetrikus virágtövek csigavonalban kunkorodó indát követő levélpár után válnak ketté, szimmetrikusan ívelve egymás vonalát, egy-egy levél után keresztezik. Az így kialakult mandula alakú felületet két selyemmel és egy fémszállal hímzett pötty tölti ki. A tövéről itt egy-egy szár is indul. A jobb oldalon, az indapárt követően, zárt gránátalmát látunk, míg a bal oldalon ehelyett három bimbóformával találkozunk, egy pötty és két inda. A keresztezés után a jobbra hajló száron levélpár, míg a balra hajlón indapár után következnek az előzőkben említett stilizált zárt gránátalmák. A gránátfa gyümölcsének ábrázolása a textilművészetben arab-mór eredetű, első példáit 14. századi szöveteken találjuk, míg a 15. század folyamán készült olasz brokátok csaknem kizárólagos ele8 6 RákosdLvt. 1/42. 8 7 László 173. 8 8 A Rákosdi Refonnátus Egyházközség tulajdonában.
