Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Ötvösmüvek (Kovács Mária Márta)
Ötvösművek 511 Elsőként mutatjuk be a marosnémeti fedeles kelyhet (kat. 8, 17. ábra), amely a 18. század második felében készült. A kerek talp kihajló peremén gyöngysor, negyedkörív keresztmetszetű tagozatának kagylódíszei közt rózsaágak láthatók. A láb felső része csavart bordákkal négy mezőre tagolt, leveles ornamentikával díszített. Hengeres szára nem válik el a váza alakú nódusztól, amelyet kagylók közé helyezett liliomok díszítenek. A kuppa alsó részén, kuppakosárra emlékeztető, gravírozással körvonalazott, trébelt rocaille-ok közt rózsaágak láthatók. A fedél pereme sima, domború, negyedkörív keresztmetszetű tagozatát rózsaágakkal összekötött kagylódíszek, homorú tagozatát cizellált levelek díszítik (18. ábra). A vésett hullámvonalakkal díszített, lemez alakú fedélgomb lapított gömb alakú tagozaton helyezkedik el. Ornamentikáját tekintve gazdag díszítésű, barokk alkotás. A kehely mestere és adományozója ismeretlen, felirat nélküli. Ma a dévai gyűjteményt gazdagítja, az 1972-es leltárkönyvben 174/13-as leltári számmal jegyezték be/ 2 A kehelyre vonatkozó legkorábbi adatunk Debreceni feljegyzéseiből származik, aki 1930-ban Marosnémetiben írta le. Feljegyzéseiben azt olvashatjuk, hogy kívül-belül aranyozott. 5 1 Az aranyozás nyomai a láb és a szár kis felületein még láthatók. A 18. század legvégén készül a rákosdi kehely (kat. 9), amely anyagában és megmunkálásában is jelentéktelen alkotás. A hatkaréjos talp pereme kihajlik, a magas, hatszögü láb díszítetlen. A hengeres szárat hullámvonalas lemez választja el a lábtól, a gömb alakú nódusz öntött övvel osztott. A kisméretű kuppa sima. Készítési helyét nem ismerjük. Az adományozás körülményeit egy 1790-es évekből származó feljegyzésből ismerjük. Az adat feljegyzője, Csegöldi András rákosdi pap és esperes megörökítette, hogy az 1790 áprilisában bekövetkezett betörés alkalmával elveszett ezüstpohár kárpótlására az akkori püspök, Eperjesi Zsigmond küldött egy vékonyabb ezüst pohárocskát/ 4 Pvl 1795-ös és 1805-ös jegyzőkönyvekben leírását megtaláljuk. 5 5 Kannák A református egyház klenódiumai között legnagyobb értéke a poharak, kelyhek és kenyérosztó tányérok mellett a kannáknak volt, amelyek leggyakrabban ónból készültek, csak néhány esetben találkozunk nemesfémből készült darabokkal. A Hunyadi Egyházmegye gyülekezeteiben viszonylag nagyszámú nemesfém kannát ismerünk, néhány közülük ma múzeumi gyűjteményben tekinthető meg, így a dévai egyház kannáját a bukaresti Szépművészeti Múzeumban, a vajdahunyadi kannát pedig a kolozsvári Történelmi Múzeumban őrzik. A kannákról elmondhatjuk, hogy megegyeznek a világi használatban lévő kupákkal, valamennyi világi célra készült, későbbi adományozás útján vált kultikussá. A nemesfémből készült kannák közül ma csupán az őraljaboldogfalvi van egyházi tulajdonban (kat. 24, 31. ábra). A 17. század második felében készült kanna viszonylag egyszerű díszítésű, domború talpának negyedkörív keresztmetszetű tagozatán, poncolt alapon, domborított, cizellált, stilizált tulipánmotívumok láthatók. A hengeres, cápás felületű testet öntött, hullámvonalas övek tagolják. A domború fedél negyedkörív keresztmetszetű tagozatát növényi ornamentika, levelek közé helyezett tulipánok díszítik. Az öntött fedélgomb női fejet, a billentő szirént ábrázol (32. ábra). A gyöngysoros díszítésű, íves fül visszahajló vé5 2 A dévai gyülekezet leltárkönyve. 30. 5 3 Debreceni 034. 5 4 Mivel a leltárban az irat szövege egy idö után megszakad, ezért az egyházközség protocolluma alapján rekonstruálták. RákosdLvt. 1/42. 2. HuZal-Jkv. 1/5. 842.: Egy kis talpas ezüstpohár. A Generalis Ekklézsia ajándékozta.
