Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Az egyházközség, mint gazdasági intézmény
47 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény gyen egy-egy öt pénzes garas, a zsellérektől P edig és szegény rendűektől egy-egy poltura, ennek felette a harangozópénznek is harmadrésze őt illeti. 6 Az ékesség és szép rend megtartása végett született döntés 1702-ben, ugyancsak Marosvásárhelyen, amely a visszaéléseket és a versengést igyekezett kiszűrni: a rendkívül való csengetéseket, a halott felett való szertelen sok harangozásokat ennek előtte is tilalmazták a vizitációk, mostan ex superabundante imponáltatik, hogy senki halottjának többet ne harangoztasson, hanem canon szerint, ha aznap eltemeti: négyet, ha halasztja temetésit napjában hármat; aki ezzel contentus nem lészen, hanem pompáskodni akar, fizessen taxat, az egy mázsás harangtól egy vonásért 6 dén(árt), a nagyobbtól 12 dénárt; a harangozás pedig felettébb hosszú ne légyen, hanem legtovább, mintegy tyukmony [tojás] megsülne, csengetés penitus tolláltatik, hanem ha valami lárma, vagy elkerülhetetlen szükség kívánná, melyre a megye esküttei szorgalmatosan attendálván [figyelvén], ha ki cselekednék, toties quoties [ahányszor, annyiszor], büntesse meg flor. 1? 1 A halott felett való harangozásért adott juttatás kérdése jegyzőkönyveinkben elég korán jelentkezik. 1686-ban Hátszegen ekként rendezi a vizitáció a fizetés arányos elosztását: Amikor egy tál étket, egy cipót s egy kupa bort küldenek az harangozásért [temetés alkalmával], az a mesteré, 12 pénz a ministeré. Ha pedig 24 pénzt fizetnek, osztozzanak egyiránt a minister és mester. 30 8 A szűkszavú jegyzőkönyvi bejegyzést első olvasatban szemlélve az az érzésünk támad, hogy itt a harangozót éri kár, amiért a járadék egy részét a lelkész kapja, voltaképpen a vizitáció a harangozó munkáját méltányolva dönt úgy, hogy nemcsak a lelkésznek, hanem neki is jár az adományból (a gyakorlat tehát az lehetett, hogy a harangozásért a lelkész vette be a fizetményt, és abból önkényesen osztott vissza valamennyit a harangozóást is végző mesternek). Ebben erősít meg az 1690. évi vizitáció döntése is, amikor (az ügy rendezetlenül tovább fertőzvén a két szolga viszonyát) a testület így határoz: a harangozásért való fizetés praedikator és mester között oszollyon aequaliter. Justum, hogy a mester harangozván, lássa fáradságának hasznát ő is. 30 9 A szokásos, templomhoz kötött egyházi eseményekért természetesen fizetni nem kellett, mert a harangozó (mester) fizetését a gyülekezet közadakozás útján adta össze. 31 0 Az egyetlen eset tehát, amikor a harangszóért fizetni kellett a temetés volt, 31 1 ez esetben is csak a megszabott mértéken felüli szolgálatot kellett honorálni. 31 2 A Hunyad-Zarándi Egyházmegyében ennek a szokásnak további gyakorlati indoklása volt. Az 1778. évi bácsi vizitáció jegyzőkönyvében erről olvashatunk: Minthogy haranglábra, harangozó kötélre, s harangok conservatiojokra semmi fundus nincsen - állapítja meg a vizitáció -, s azoknak szerzésekben is az ekklézsia köz tagjai nem influáltanak, tehát végezi a Szent Visitatio, hogy pro 30 6 Illyés 91-92. A marosvásárhelyi zsinat, 1645. 30 7 Deliberatum Sanctae Synodi Generalis Marosvásárhelyiensis A(nno) 1702. die 28: mensis Junii. Illyés 164. 30 8 HuZaTKa-2. 11. 30 9 Uo. 13. 31 0 Jelenti a ludi magister azt is rész szerint, hogy a harangozásért való 3 kéve búzája az örökségek szerint nem egésszen ingrediái, és hogy egyszersmint a marhátlanok a fabéli bérit denegállyák. HuZaL-Jkv. 1/4. 121-122., 1/4. 195-196. 31 1 Vajdahunyadon temetésen harangozásért 1773-ban 1 Ft 20 dr-t vettek be (HuZaL-Jkv. 1/3. 74.), a század végén készült összeírásból tudjuk, hogy az egyházközség levelesládájában kimutatás volt arról, hogy a temetési harangozásért tételesen mennyit kell fizetni, sajnos az iratok ma nincsenek meg az egyházközség lelkészi hivatalának iratai között. (HuZaL-Jkv. 1/5. 330.) ,| 2 Nagyrápolton a vizitáció végzése eléggé egyértelmű arra nézve, hogy temetési harangozásért nem kellett annak fizetnie, aki egyházfenntartó járulékát befizette. HuZaL-Jkv. 1/4. 196.
