Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 535 ják, hogy nincs pénzük eltartani (Körösbánya, 1800/2.); nincs tanító, a helyi gyülekezet egyik tagja (Balog Kata) tanítja a gyermekeket, a vizitáció előtt a gyermekek jól vizsgáztak zsoltáréneklésből, számtanból és „sok szép, erkölcsökre oktató" versekből (Körösbánya, 1802/111.); „Balog Kata asszony hív tanítói fáradhatatlan szorgalmatosságának a jelenlévőknek nagy örömökre dicséretre és jutalomra méltó szép jeleit mutatá mostan is" (Körösbánya, 1804/1V.); még mindig tanít, inti a vizitáció a híveket, hogy járassák gyermekeiket iskolába (Körösbánya, 1805/111.). Kristyor. Panaszol az eklézsia a mesterre, amiért „a mi hazánknak szokása ellen a templomban könyvből könyörögne és a prédikállásban is ritkán gyakorolná magát [...] Recommendálja mindazonáltal a Szent Visitatio őkegyelmének a gyermekek tanítása körül megkívántató szorgalmatosságot, azután amennyire érkezhetik, a templombéli szent szolgálatokban, éneklésekben, könyörgésekben és olykori prédikállásokban való szorgalmatosságot is" (Kristyor, 1772/2-0); a mesternek minden harmadik héten le kellett járnia Brádra (Kristyor, 1775/2-do.); a mester fizetését megállapítják, és jegyzőkönyvre veszik (Kristyor, 1775/5-to.); a próbaévre felvett mestert nem marasztja az eklézsia, mert erkölcstelen a magaviselete, részeges, a vizitáció az eklézsiát támogatja, nehogy további meghasonlások forrásává legyen a mester (Kristyor, 1776/2-0); „a mesteri conventio a venerabilis tractus ládájába bétetteték jövendőbéli bizonyságul" (Kristyor, 1796/4-szer); a volt helyi lévita, most kéméndi mester fizetése Kristyoron maradt hátralékát 15 énekeskönyv vásárlására hagyja, mely énekeskönyvek álljanak mindig a templombeli székeken (Kristyor, 1797/8-szor). Lozsád. „Némellyek a prédikátort és mestert bestelenítik, koldusoknak, beste lélek, kurva fiainak szidgyák" (Lozsád, 1686/4.); panaszol a lelkész, hogy csak ő maga és a mester járnak templomba (Lozsád, 1692); panaszol a mester, hogy a halottért és a gyermekek oktatásáért járó pénzt nem fizetik (Lozsád, 1692); panasz, hogy sokszor egy hétig sincs harangozás, mind a lelkész, mind a mester hiányzik a faluból, a vád hamis volt (Lozsád, 1695/1.); a lelkész „háborún él felette igen" a mesterrel minden nap (Lozsád, 1696/2.); a vizitáció szigorúan elrendeli nemcsak Lozsádra, hanem valamennyi gyülekezetre nézve, hogy a mesterek a lelkész tudta nélkül ne harangozzanak (Lozsád, 1697/Observatio); a mester fizetése az egyes osztályoktól: lectortól, abecedariustól, rudimentistatól, grammatistatól és syntaxistatól (Lozsád, 1700); ha a gyülekezet tagjai nem javítják meg a templom, parókia és az iskola körüli kerítést, a vizitáció büntetésből eltiltja a szolgálattól mind a lelkészt, mind a mestert (Lozsád, 1702/Deliberatum/ad 2.); nincsenek megelégedve sem a lelkésszel, sem a mesterrel, mást akarnak (Lozsád, 1705); vádolják a mestert, hogy gyakran megrészegedik, veszekedik és veri a gyermekeket (Lozsád, 1717); a mester ellen olyan rendeletet hozott a Parciális, hogy tovább nem maradhat itt (Lozsád, 1772/2-0.); Herepei István helyi lelkészt nem marasztja a gyülekezet, vita van, a mesternek kérnek engedélyt, hogy istentiszteletet tartson, amíg a vita intéződik (Lozsád, 1763); panaszol a mester, hogy nem járnak iskolába, azok neveit, akik a gyermekeket elvonják az oktatástól lajstromba szedi és „káplár uraiméknak" átadja megregulázásra (Lozsád, 1771 /5-to); az oskolamestert nem akarják marasztani, de semmi panaszt nem hoznak fel ellene, ezért a vizitáció nem járul hozzá a menesztéshez (Lozsád, 1778/1-mo); igen dicséretesen foglalkozik a mester a gyermekekkel (Lozsád, 1782/1-mo); a mester „érdemei utat készítettenek minél hamarabb a papságra való promotiora" (Lozsád, 1790/1-mo); a mester bejelenti, hogy „három esztendeje hivatalának folytatása után más életre fordította szándékát" (Lozsád, 1793/6-to); panaszol az eklézsia, hogy a mester „az oskolába járó gyermekeket deák nyelven tanítya, nem pedig magyarul", a vizitáció inti, hogy magyarul tanítson (Lozsád, 1796/2szor); a mesternek járó fizetés klasszisok szerint (Lozsád, 1796/3-szor); „a mostani oskolamester mind a fiú, mind a leánygyermekekkel, akik tanulnak, szép exament producála. Mellyért mind a tanulók, mind a tanító dicsértetnek és az Isten áldása alatt nevekedjenek Isten és emberek előtt való kedvességben továbbra is" (Lozsád, 1796/5-ször); megintette a vizitáció az oskolamestert, amiért nem mutat kellő szorgalmat a gyermekek oktatása terén