Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
Tárgymutató - Témák szerint
550 Tárgymutató 1802/D.); ugyanő adott még 100 forintot (Kitid, 1805/III./6-to). Klopotiva. A „templombéli székek csinálásáért, ablakrámákért, három ajtókért, pulpitusért, mester székiért, tornác és torony bédeszkáztatásokért" pénzt adtak ki (Klopotiva, 1772/2-o); toronyfedésre pénzt adtak ki (Klopotiva, 1793/Demonstratio); a torony kőből épült, benne két harang van, harangfeliratot is közölnek (Klopotiva, 1796/5-ször.); panaszol az eklézsia két tagja, hogy a lelkész elég gyakran mulasztja el megtartani az istentiszteletet, a lelkész védekezik, mondván, hogy más faluba is jár, egészsége megromlott, öregedő, ezért „bajos magának elébb a toronyba felhágni s harangozni, azután a templomba kántoroskodni, mivelhogy mestert nem tartanak, végre osztán könyörögni s prédikállani, melyek elegedendő erőt kívánnak" (Klopotiva, 1796/6-szor.). Körösbánya. Panasz, hogy a lelkész ritkán harangoztat, a lelkész azzal menti magát, hogy a harangozó a hibás, a harangozó a rossz toronybeli grádicsokra hivatkozik, amelyet a vizitáció megtekint és intézkedik annak megjavítása felől (Körösbánya, 1802/1.). Marosillye. „Akkor [1795-ben] ezen ekklézsiának volt 2 harangja a fa haranglábon, a harmadik és nagyobbik harang pedig volt a dévai várban, ahová a régi zűrzavaros időben bátorságnak okáért vitetett volt, amellyről a most említett 1795-béli visitatioban emlékezet is tétetett volt, pucto 17-mo. Már most azon harang is sok szorgalmatos utána való járás által hazaszereztettvén, ezen ekklézsiának vagyon most 3 szép harangba a templomnak félig felépült kőtornyában" (Marosillye, Î802/XVII.). Úrvacsora. Hátszeg. „A betegek hivattyák communio administrálni" (Hátszeg, 1686/Reverendus/4.); a lelkész panaszolja az alsószilvási filia tagjait, hogy nem járnak templomba, legfeljebb csak úrvacsoravételkor (Hátszeg, 1772/2-o); az egyházi! paráznaságban élt, mert az egyik görög-keleti hajadon gyermeket szült tőle, az egyházfí ezalatt úrvacsorával élt; a vizitáció döntése: „addig sacrummal élni, sőt a szent edényekhez is nyúlni szabad ne légyen, míg ekklézsiát nem követ" (Hátszeg, 1778/2-do). Hosdát. Rácz István „egy infamis személlyel, cigányleánnyal törvénytelenül szövetkezett és azt impraegnálta", majd elmaradt a templomból és nem élt úrvacsorával, ekklézsiakövetésre hajlandó (Hosdát, 1776/3-tio); az úrvacsorához való kiállási rend (elsőség) kérdése élesen felmerült (Hosdát, 1781/2-do); Gálfí József nem él úrvacsorával, az istentiszteletet nem látogatja, meg kell inteni, a kanonikus idő lejártával pedig ki kell közösíteni (expirato termino canonico habeatur pro excommunicato) (Hosdát, 1782/2-do); a lelkész és a presbitérium egyaránt panaszolja „Dali Mihálynak botránkoztató életét abban, hogy a táborból való visszajövetele után, már szinte másfél esztendőtől fogva a templomban nem volt, Úr vacsorájával nem élt, amellyel magát az egyházi törvények erejével excommunicálta" (Hosdát, 1793/4-to). Kéménd. Sem az anyaegyházközségben, sem a filiában nem élnek az úrvacsorával (Kéménd, (1693/1.); botránkoztató személy a gyülekezetben, tisztítsa meg magát, különben a „communione sanctorum eltiltatik" (Kéménd, 1790/5to). Klopotiva. Nincs perselypénz, mert abból fizették az úrvacsorai szolgálatra kiszálló lelkész szolgálatát (Klopotiva, 1799/5.; 1802/IV.; 1804/II.b.). Körösbánya. Panasz, hogy a helyi gyülekezet tagjai nem látogatják a templomot és nem élnek a szentségekkel (úrvacsora) (Körösbánya, 1767/3.); akik elhanyagolják az istentisztelet látogatását és az úrvacsorát, azokat átadják a világi felsőbbségnek (Körösbánya, 1767/3.); panasz, hogy „a keresztségnek alkalmatosságával a kisdedet oláhné, vagy más gyenge személy tartya keresztvíz alá", panasz, hogy istentiszteletre nem járnak, úrvacsorával nem élnek a hívek, ha a soron következőre nem mennek el exkommunikálják és „szamár temetések lészen" (Körösbánya, 1775/3-tio); a vizitáció elé idézték azt a személyt, aki sem templomba nem járt, sem a sákramentumokkal ne élt, a vizitáció pedig szigorúan megintette őt (Körösbánya, 1776/2;do.); a vizitáció megint két helybeli templomkerülőt, hogy látogassák a templomot, éljenek az úrvacsorával, különben kiközösítik őket (Körösbánya, 1781/2.); a vizitáció elmarasztal két helyi gyülekezeti tagot, amiért nem járnak istentiszteletre, és az Approbatae Constritutiones artikulusával bünteti és átadja őket a magisztrátusnak, ha az elkövetkező három hét alatt hétköznap legalább kétszer, vasárnap pedig legalább egyszer nem mennek templomba és nem élnek az úrvacsorával
