Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.
Tárgymutató - Falvak szerint
452 Tárgymutató rom ízben egymás után Úr vacsorájával nem él, excommunicáltassék, s ha meg nem tér, szamár temetésre ítéltessék", rendeli el a vizitáció, mert a helybeliek templomlátogatása rossz, a lelkésznek nem adják meg a conventioban rögzített járulékot, a szentségekkel nem élnek (Algyógy, 1779-Január/2-do). Temető, sírbolt: A patrónusi önkény folytán beültetett temetőnek való területet vissza kell adni (Algyógy, 1801/XIII.). Templom: A lelkész járjon utána, hogy mikor kell istentiszteleti szolgálatot végeznie a kastélyban (szombat délután avagy vasárnap reggel), utána közölje a gyülekezettel, hogy mikor lesz a templomi istentisztelet (Algyógy, 1766/1.); „egy újj korona készítettvén a templombéli cathedra feliben", amelyre a helyi patronusok adakoztak (Algyógy, 1776/7-mo); az „isteni tisztelet helyén s óráján egybenveszvén, helytelen mocskos szókkal illették egymást" a hívek közül némelyek (Algyógy, 1779-Január/3-tio); szép, kőtemploma van (Algyógy, 1796/13-szor.); a templom szarvazata megrothadt (Algyógy, 1800/3-o); a templom fedelének megjavítására gyűlt adományok (Algyógy, 1801/IV.); a templomjavítás kiadásai (Algyógy, 1804/III./B.); a vizitáció szemetesnek, elhanyagoltnak találja a templomot, falai megrepedeztek és mennyezete mármár leomlik (Algyógy, 1807/IX.). Templomlátogatás: „A templomot a kösség igen hidegen gyakorollya" (Algyógy, 1686); a templomlátogatás elhanyagolásáért büntetés (Algyógy, 1687); „az urak bejárnak az templomba, parasztság aki bejárjon nincs" (Algyógy, 1696); a helyi lelkész nógassa híveit a templom látogatására (Algyógy, 1775/2-do), „aki három ízben egymás után Úr vacsorájával nem él, excommunicáltassék, s ha meg nem tér, szamár temetésre ítéltessék", rendeli el a vizitáció, mert a helybeliek templomlátogatása rossz, a lelkésznek nem adják meg a conventioban rögzített járulékot, a szentségekkel nem élnek (Algyógy, 1779-Január/2-do); harangozás befejezte után nem keU a templom ajtója előtt várakozni azoknak, akik később érkeztek (Algyógy, 1790/1-mo). Úrvacsora: „Aki három ízben egymás után Úr vacsorájával nem él, excommunicáltassék, s ha meg nem tér, szamár temetésre ítéltessék", rendeli el a vizitáció, mert a helybeliek templomlátogatása rossz, a lelkésznek nem adják meg a conventioban rögzített járulékot, a szentségekkel nem élnek (Algyógy, 1779-Január/2-do); az úrvacsorával való élés elhanyagolásáért büntetés (Algyógy, 1687); az úrvacsorára való készülés „a régi ép állapottyában vagyon" (Algyógy, 1791/2-do). Ülésrend: Az egyházmegyei vizitáció inti a helyi nemeseket, hogy ne saját padjukba, hanem a tisztöknek megfelelő közönséges padokba üljenek (Algyógy, 1796/10-szer.). Vagyon (bonumok): Az egyházközségnek a fürdőn volt telke és épülete, annak pontos tájolását adja a jegyzőkönyv (Algyógy, 1777/4-to); a zseléreknem megtiltják, hogy az egyház földjét eladják (Algyógy, 1777/7-mo); az ekkla vagyonát számba veszi a Vizitáció (Algyógy, 1782/14to/l-mo-3-tio); „a nemes ekklézsia immobile bonumai" (Algyógy, 1783/4-to/l-o-5-o); zsellérek [!], szántóföldek, kaszálók, szőlők (Algyógy, 1793/4-to); a szántóföldek, kaszállók, parokiális szőlők, erdők újbóli számbavétele az 1754-ben készített összeírás szerint, melyek részben a lelkész, részben a tanító használatára szánták (Algyógy, 1796/5-ször.). Vegyes házasság: A legény reformátusnak mondja magát, holott román (Algyógy, 1686). Visszaélés: az egyházfi saját hasznára költötte az egyház pénzét, vissza kell fizetnie (Algyógy, 1698); a lelkészt eltiltják a templomi szolgálattól (Algyógy, 1793/1-mo); a patrónusi önkény folytán beültetett temetőnek való területet vissza kell adni (Algyógy, 1801/XIII.). Vizitáció: Tiszteletdíja (Algyógy, 1800/6-O/2); tiszteletdíj (Algyógy, 1802/IV./B./3.); Algyógy 1804/III./B. Zsellér: „Végezi azért a Szent Visitatio, hogy amint a hazában más zsellérek szoktak szolgálni földesuraknak, úgy ezek is szolgáljanak, ha midőn a szükség szerint parancsoltatik ökrökkel is tehetségek szerint tartozzanak, amire fog kívántatni mind a nemes ekklézsiának, mind a tiszteletes parochusnak szolgálni egy héten egy napot". (Algyógy, 1772/8vo); „a régi constitutiok és újj abban is az 1771-dikbéli krakkai Generalis Szent Synodus végezése szerint ezen nemes ekklézsia fundussain lakó zsellérek is, mit szintén másutt, tartoznak tiszteletes esperest uramnak fejenként fizetni minden esztendőben három márjást" (Algyógy, 1772/9-no); panasz a zsellérekre (Algyógy, 1779-Január/6-to-7-mo); a
