Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 445 Tömlöc. Brád. „Az ekklézsiának kellene még valami jövedelmecskéjének lenni a város tömlöcéböl" (Brád, 1776/6-to); „tömlöc váltságból" pénz jött (Brád, 1782/4-to; 1783/3-tio). Török pusztítás. Galac. „A töröknek Háttzeg vidékire lett béiitése és pusztítása [1788] miatt mind a templom, mind a parochia elégettetvén, a templom is azoltától fogva fedél nékül állva, annak kőfalai sorvadnak" (Galac, 1796); „volt ezen eklézsiának az 1788-beli török pusztítása előtt két harangja. Az egyik vitetett tekintetes Nándra Sigmond úrhoz Berekszoba, ahonnan vissza kell vitetni" (Galac, 1796/5-ször). Törvényfa. Bácsi. „A falu törvényfáján belől dél felől egy darab szántóföld" (Bácsi, 1762). Urasztala. Bácsi. Bethlen Gergely úrasztal adományozott az egyházközségnek (Bácsi, 1772/3-o); Bánffy Dénesné az úrasztalára terítőt adományozott (Bácsi, 1772/3-Ö); Bánffy Dénesné adott egy „kívül-belől aranyas pohárt" (Bácsi, 1772/6-o); az új templom felszerelése (úrasztali kellékek, tányér, terítők stb.) (Bácsi, 1773Jan/4-o/l-9); özvegy úrasztali és szószékterítőt adományoz (Bácsi, 1775/6-o), „Türi Ágnes asszony ajándékozott ezen bátsi reformata nemes ekklézsiának egy Úr asztalára való négyszegeletű abroszt", melynek a részletes leírása is szerepel a jkv-ben (Bácsi, 1776/4-to). Borbátviz. „A szent edények váltságáért [...] az Úr asztalához tartozó ezüstpohárnak megigazításáért s aranyozásáért" (Borbátviz, 1802/IV.); klenódiumok, úrasztali terítők, pulpitus- és szószékterítők, harangok leírása, leltárba vétele (Brád, 1796/21-szer/l-22). Úrvacsora. Algyógy. „Aki három ízben egymás után Úr vacsorájával nem él, excommunicáltassék, s ha meg nem tér, szamár temetésre ítéltessék", rendeli el a vizitáció, mert a helybeliek templomlátogatása rossz, a lelkésznek nem adják meg a conventióban rögzített járulékot, a szentségekkel nem élnek (Algyógy, 1779-Január/2-do); az úrvacsorával való élés elhanyagolásáért büntetés (Algyógy, 1687); az úrvacsorára való készülés „a régi ép állapottyában vagyon" (Algyógy, 1791/2-do). Alpestes. Alpestes tanítója, a filiában végzett úrvacsorai istentisztelet után, haza felé megrészegedett és a kocsmában bort töltött az úrvacsorai kehelybe és „úrvacsorát osztott" (Alpestes, 1799/11-szer). Bácsi. Paráznaság miatt eltiltnak az úrvacsorától egy fiatalasszonyt (Bácsi, 1792/3-tio); Nagy Sándor „az úri szentségre célozva egy szép ezüst lábos pohárt" adományozott, felesége visszavette (Bácsi, 1793/2-do); nincs lelkész, a tanító végzi a lelkészi teendőket, úrvacsorát nem oszthat, ezért honoráriumot adnak az úrvacsoraosztó lelkésznek, aki más faluból jöhetett (Bácsi, 1802/IV.; 1806/1V.). Borbátviz. „Az isteni szolgálatra és az úri szent vacsorával való élésre nézve jóról említi halgatóit" (Borbátviz, 1792/1-mo); „az Úri Szent Vacsorával is élni el mulattyák" (Borbátviz, 1804/11.). Brád. „Kedvetlenséggel halgatta tiszteletes loci minister uramnak aziránt való panasszát, hogy lennének actu némelyek halgatói közül, akik az úri szent vacsorának asztalához való előjárulásnak alkalmatosságával a praecedentiát captálván versengettek és versengenek" (Brád, 1780/2-O); „némely nemes asszonyságok, az Úrnak szent asztalához való eléjárulásban, annak szentségéhez illendő rendet nem igen tartanak" (Brád, 1796/3-szor.). Déva. „Az ekklézsiának közönségesebb és alyasabb tagjai közül találkoznak olyanok, kik a templomot és a sacrumokat frequentálni tellyességgel nem akarják" (Déva, 1775/1-mo); „in facie visitationis admoneáltatnak, hogy azután a templomot gyakorolják, Úr vacsorájával éljenek, az káromkodástól megszűnnyenek, mellyekhez ha nem tartanák magokat, excommunicáltassanak" (Déva, 1777/2-do); az úrvacsorával élők számbavételét ígéri a presbitérium (Déva, 1790/6-o). Haró. Haró, mint filia, menjen úrvacsorára és sátoron ünnepeken az anyaegyházközségbe, Kéméndre. (Haró, 1772/3-tio); ajánlja a Vizitáció, hogy az erkölcstelen életet élő személyt jelentsék a presbitériumnak, amely testület eklézsiakövetésig eltiltja őt az úrvacsorától (Haró, 1790/2-o). Ülésrend. Algyógy. Az egyházmegyei vizitáció inti a helyi nemeseket, hogy ne saját padjukba, hanem a tisztüknek megfelelő közönséges padokba üljenek (Algyógy, 1796/10szer.). Alpestes. A papné széke (Alpestes, 1700); a patrónusok kérik, hogy külön székeket