Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)
II. Az MKP politikája az Ideiglenes Nemzetgyűlés időszakában - 1. Az alapszervezetek megalakítása, a közigazgatás megszervezése
ruár 23-tól megjelentek a Központi Vezetőség osztályai is. Az egységes vezetésre és a párt nevének véglegesítésére pedig 1945. február 23-24-én került sor. Az ezzel kapcsolatban kiadott határozat szerint: „ a Magyar Kommunista Párt Budapesten és Debrecenben működő központi vezetőségei egységes Központi Vezetőséggé olvadnak össze. A Központi Vezetőség a párt főtitkárául Rákosi Mátyás elvtársat választja meg. ”71 Komárom és Esztergom vármegyék területén 1945 márciusának végén fejeződtek be a fegyveres harcok, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a közigazgatás újjászervezésén dolgozóknak a kelet-magyarországi helyzettől eltérően rögvest megoldást kellett találniuk arra, hogy a mindennapi életet visszatereljék a rendes kerékvágásába, minél előbb végrehajtsák a földosztást, illetve a nemzeti bizottságokat is életre hívják. Ezzel párhuzamosan az ekkor még két különálló közigazgatási egységet képező Komárom és Esztergom vármegyék egyesítésének a kérdését is mielőbb rendezniük kellett. A két „töredék” vármegyét a trianoni békeszerződést követően az 1923. évi XXXV. te. alapján egyszer már egyesítették Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék néven, Esztergom székhellyel. Esztergom vármegye területe ekkor 532 km2 volt 55 793 lakossal, Komáromé pedig 1446 km2 110 935 lakóval. Az egyesítést azonban nemcsak az érintett vármegyék közvéleménye, hanem a tisztviselői kar jelentős része is helytelenítette. Az első bécsi döntést követően az 1938. évi XXXIV. te. 4. paragrafusa alapján kiadott 9330/1938. M. E. rendelet ismét létrehozta Esztergom vármegyét az 1918 előtti területén, és a korábbihoz képest lényegesen megnövelt területű, a Dunától északra összesen négy járást magába foglaló Komárom vármegyét.72 A Horthy-korszakban a vármegye területén kibontakozó illegális munkásmozgalmat elsősorban a Franciaországot és Belgiumot is megjárt és onnan az 1930-as évek elején hazatért kommunisták szervezték. így például Tatabányán és közvetlen környékén Golub Rudolf, Manherz Antal, Nedermann Ferenc és Neuschl László, míg Dorogon és környékén, Kesztölcön, Sárisápon, Cséven és Leányváron Kara József és Zgyerka János voltak a helyi mozgalom kulcsemberei. Tevékenységük elsősorban a helyi illegális szervezetek kiépítésére és a vármegyei munkásság szakszervezetekbe tömörítésére irányult.73 Az 1930-as évek végén Komárom- Esztergom k.e.e. vármegye bányavidékein is bekövetkezett a szélsőjobboldal jelentős megerősödése, mely az 1939-ben megtartott országgyűlési választások során a nemzetiszocialista pártok látványos sikerét hozta. A május 25 26-án lebonyolított 71 Rákosi-Szabó (szerk.): i. m. 64. o. 72 Ortutay András: A Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága hivatali apparátusának kiépítése 1950-ben. In: Uő (szerk.): Jó, ha a dolgokat írásba foglaljuk. (Tanulmányok Komárom- Esztergom megye múltjából.) Tatabánya, 2003. /Castrum könyvek 9./ 150-150. o. 73 Szakács: i. m. 3-8. o. 26
