Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)

II. Az MKP politikája az Ideiglenes Nemzetgyűlés időszakában - 1. Az alapszervezetek megalakítása, a közigazgatás megszervezése

voksoláson a nyilasok Tatabánya egyéni választókerületben 39%-ot értek el: Alsógallán 60%-os, Felsőgallán 45%-os, Bánhidán 38%-os, Nyergesújfalun 68%- os, Oroszlányban 38%-os, az Esztergomi körzethez (32%) tartozó Dorogon 43%-os míg Tokodon 53%-os aránnyal.74 Az antiszemitizmus erősödését a választások után alig egy évvel az 1940-es tatabányai „nyilas bányászsztrájk”75 is vészjóslóan jelezte. A vármegyékben élő zsidóság üldözésére 1944. március 19-ét követően került sor. Ekkor a vidéki zsidóságot először a helyi zsinagógákba vitték, innen néhány nap múlva átkerültek a legközelebbi nagyobb település gettójába, ahonnan június 5. után átszállították őket a bevagonírozási központokba. Az Esztergom és Komárom vármegyei zsidóságot - a kutatás mai állása szerint 5040 főt - a komáromi Monostori erődből két transzporttal deportálták 1944. június 13-án és június 16-án Kassán keresztül Auschwitzba.76

A második világháború utolsó hónapjaiban Esztergom és Komárom vármegyék újbóli egyesítésének kérdését az 1945. január 20-án Moszkvában megkötött fegyverszüneti egyezmény elvei rendezték.77 78 Az egyezmény kimondta, hogy Magyarország a megszállt területekről visszavonja a magyar csapatokat és hivatalnokokat az 1937. december 31-én fennállott határai mögé, valamint hatályon kívül helyez minden olyan törvényhozási és közigazgatási szabályt, amely csehszlovák, jugoszláv és román területek Magyarországhoz való csatolására vonatkozik.76 1945 márciusát követően a közigazgatás újbóli megszervezését Esztergomban (Váradi József) és Komáromban (Csemy József) is a helyi szovjet katonai parancsnokok által kinevezett főispánok kezdték meg, ami egyben azt is jelentette, hogy a két vármegye egyesítése79 ekkor még nem történt meg.80 A két főispán legfontosabb feladata a közigazgatás és a közellátás mielőbbi megszervezése volt. Ezzel egy időben 1945. április 12-én Váradi beadványt intézett a belügyminiszterhez, melyben a két vármegye egyesítését kérte. Válasz ugyan nem érkezett, ellenben ismertté vált az 526/1945. M. E. rendelet, mely szerint a Duna jobbpartján maradt Komá74 Pintér István: A kényszerpályára szavazó ország - 1939. In: Földes György-Hubai László (szerk.): Parlamenti választások Magyarországon 1920-2010. Budapest, 2010, Napvilág Kiadó, 210. o.

75 Erről bővebben lásd: Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története. Századok, 1967, 1-2 sz. 82-137.0.

76 Számadó Emese (szerk.): „Ezt a hazát tehát elvesztettem... ” A Holokauszt komáromi eseményei. Komárom, 2014, Komáromi Klapka György Múzeum, 30. o.

77 Ortutay (szerk.): Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv... 13. o.

78 Földesi Margit: A szabadság megszállása. A megszállók szabadsága. Budapest, 2009, Kairosz Kiadó, 360. o.

79 Ennek volt köszönhető, hogy Esztergomban és Komáromban is létrehozták az alispáni hivatalokat.

80 Ortutay: A Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága hivatali apparátusának kiépítése 1950-ben... 152.0.

27