Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)

I. A magyarországi szovjet típusú rendszer kiépítésének kezdeti fázisai - 1. A sztálinizmusba való átmenet értelmezési keretei

I. A magyarországi szovjet típusú rendszer kiépítésének kezdeti fázisai

1. A sztálinizmusba való átmenet értelmezési keretei

A történeti és a politikatudományi irodalom sztálinizmusnak nevezi a Szovjetunióban a húszas évek végétől kialakult politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedést, amely azután csaknem egy negyedszázadon keresztül érvényesült, majd az ötvenes évek közepén módosult, illetve változott meg néhány tekintetben. A sztálinizmus történeti magyarázatainak az utóbbi hatvan-hetven évben három-négy nagy paradigmája alakult ki: a totalitárius paradigma, az erre reflektáló revizionista irányzatok, a modernizációs elmélet, s végül a sztálinizmus, mint civilizáció elmélete.3

A totalitárius elmélet legjelentősebb képviselői közé Hannah Arendt, Zbigniew Brzezinski és Carl J. Friedrich tartozott. Arendt szerint a 20. század elejére felbomlottak a hagyományos társadalmi viszonyrendszerek, és létrejött az osztály nélküli társadalom, melyben az egyén védtelennek érzi magát az őt körülvevő világ komplexitásában. Ezt használta ki a kommunista mellett a fasiszta párt is, melyek már nem osztályokat, hanem atomizált egyedekből álló tömeget szerveztek.4 5 A rendszerek legfőbb jellemzőit Friedrich és Brzezinski kezdetben öt pontban foglalta össze, melyek a következők voltak: 1) hivatalos ideológia; 2) egyetlen, hivatalosan engedélyezett tömegpárt; 3) a fegyveres erők feletti korlátlan hatalom; 4) a tömegkommunikáció feletti korlátlan ellenőrzés; 5) terrorrendszer, melyet a rendőrség tart fenn.7 Rövid időn belül az imént felsorolt öt kritériumhoz hozzátettek még egy hatodikat is, mégpedig a centralizált terv- (parancs) gazdaság kritériumát.6

A hatvanas évek közepétől új irányzat jelent meg, a revizionista, melynek képviselői éles bírálat alá vették a totalitarizmus-elméletet. A revizionisták főleg az Amerikai Egyesült Államok felelősségét hangsúlyozták a hidegháború miatt, szerintük ugyanis Sztálin politikáját saját biztonságának a megőrzése befolyásolta.7 A

3 Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba. Budapest, 2011, 1956-os Intézet — L’Harmattan Kiadó, 41-42. o.

4 Bartha Eszter: Történetírás és ideológia: vita a totalitarizmusról. Múltunk, 2013, 3. sz. 13. o.

5 Gleason, Abbott: Totalitarianism. The Inner History of the Cold War. New York, 1995, Oxford University Press, 124-125. o.

6 Uo. 125.0.

7 Stöver, Bernd: Der Kalte Krieg 1947-1991. Geschichte eines radikalen Zeitalters. München, 2011, VerlagC. H. Beck, 16-17. o.

11