Írásba zárt történelem. Az iratképzés ezer éve a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában. Kiállításvezető (Esztergom, 2001)
Történeti áttekintés I. A 10. században megalakult keresztény magyar állam élén a mindenkori uralkodó, a király és helyettese, a nádor állt. A király nemcsak az állam területén lévő földbirtokok tulajdonosa, de legfőbb hadúr és főbíró is volt. Az Árpád-ház uralkodásának első évszázadaiban az írásbeliség még alig terjedt el hazánkban, ezért a király utasításait és döntéseit szóban közölte az érintettekkel, bár néhány fontos birtokadományt, rendelkezést már írásba foglaltak. Első ilyen fennmaradt emlékünk az 1001-ben kiadott Pannonhalmi alapítólevél, amely - mivel Magyarországon ekkor még nem volt írásbeliség - a német császári kancelláriában dolgozó írnokok segítségével készült. Az elintézendő ügyek, birtokadományok megsokasodása a 12. század végén szükségessé tette az írásbeliség elterjedését és a királyi kancellária felállítását. ,Mivel az emberi természet fogyatékossága miatt az idő múlásával az elmúlt dolgok emlékére könnyen homály borul, méltó, hogy az írás hordozza és erősítse meg azt, ami törvényes személyek között köttetett, hogy így mind az írás bizonysága, mind alkalmas férfiak tanúskodása révén sérthetetlen és megingathatatlan legyen. Ezt én, Béla, Magyarország felséges királya megfontoltam, és hogy a királyi felséget óvjam attól, nehogy a jövőben valamelyik jelenlétemben megtárgyalt ügyben a döntés elfelejtődjék, fontosnak ítéltem, hogy felségünk előtt a kihallgatás alkalmával bármely ügyben született döntés tanú- bizonysága írás legyen." - írja III. Béla király 1181-ben kiadott oklevelében, amelyet a hivatali írásbeliség kezdeteként tartunk számon. A megalakult királyi kancellária vezetője a kancellár, annak helyettese pedig az alkancellár lett. A felek ezután kérvénnyel fordulhattak az illető intézményhez, amely a döntés után parancsot adott a kancelláriának a kért oklevél kiállítására. A különböző segédkönyvek és formuláriumok felhasználásával elkészült fogalmazványt azután bemutatták az oklevél kiadójának, akinek jóváhagyása után letisztázták és újra bemutatták a kiadónak, aki azt beleegyezése esetén pecsétjével vagy aláírásával hitelesítette. A királyi udvaron kívül zajló magánjogi írásbeliség helyszínei a középkorban a hiteleshelyek voltak. Ezek a speciálisan Magyarországon létrejövő szervezetek, amelyek a Nyugat-Európában működő közjegyzőket helyettesítették, a 5
