Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

TÖRÖK VILÁG

tartoztak, visszatartották a várban s csak a katonaságot bocsátották a Tuna folyó túlsó partjára. A ráják pedig engedélyt kaptak, hogy családjaikkal, minden holmijokkal és vagyonukkal itt maradjanak; ezek azután kiköltöztek a külvárosba és ott telepedtek le. ....(Szombat, augusztus 10-én) reggel tehát a padisah őfelsége lóra ülvén, az összes pasákkal és agákkal együtt a lerombolt vár felé indult s kívül és belül bejárván, miután megnézte a lerombolt helyeket, szerencsésen visszatért szultáni sátorába. Majd divánt tartván, a várba dizdárt, kethkudát, khatibot, imámot és müezzineket rendelt s azonkívül hét szandsákbégnek megparancsolta, hogy a vár őrzése és védelmezése végett maradjanak itt. Egyik volt Szemendire bégje, a másik Vulcstirin bégje, a harmadik Aladsa-Hiszár bégje, a negyedik Pi izrin bégje, ötödik Pozsaga bégje, hatodik Izvornik bégje, hetedik Szegedin bégje. Ezek szipáhijaikkal együtt itt maradván a külvárosban szállásolták el magokat. A következő nap ismét diván tartatván, ide is a budai kádi neveztetett ki kádinak, szandsák-bégjévé pedig a buduni beglerbég. Továbbá 500 főből álló vár-katonaság, 500 azab, 1000 besli, 1000 gönüllü, azonkívül 500 janicsár és 1200 martalóc - a kik tulajdonképpen gyaurok, de a boldogságos udvartól zsoldot kapnak - rendeltetett a v% őrizetére... Ez a fejezet előadja, hogy a világvédő padisah ő felsége Tata várát leromboltatja. * * Másfelől a szerencsés világvédő padisah ő felsége, Allahnak őszinte szolgája, minden bölük-khalkit Uszturgun várának kijavítására rendelvén, megparancsolta, hogy minden ember három-három tehfer követ vigyen, a pasákra pedig ezer-ezer követ parancsolt, hogy a vár tövébe hordják. Rusztem pasa pedig ötezer tehernyi kő hordását hagyta meg a maga hadosztályának, ketkhudáját bízván meg a felügyelettel. Azon éjjel a szükséges követ mind a vár mellé hordták, reggel pedig beszállították a várba. Ezen kívül ugyanezen a napon az is megparancsoltatott, hogy tűzi fát hordjanak a mész-égetéshez s mindenekelőtt a világvédő padisahnak 900 sor tevéje és 300 sor öszvére ment el fát hordani az említett célre.... Kedden ismét divánt tartván, az elindulás dolgát beszélték meg; a szultáni sátort Tata felé, az ágyúkat szállító hajókon levő ágyúkat