Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

A XIX. SZÁZADTÓL A KIEGYEZÉSIG

Az 1838-as esztergomi árvíz pusztításai (1838) Az Árvíznek okai és következményei: Itten a tél November 11-kén 1837, mi előtt a föld megfagyott volna, havazással korán beköszöntött: egész télen által igen gyakran, néha pedig olly erősen havazott, hogy a városban két láb s azon felül is, magos havunk lenne, és ezen temérdek hó ámbár lassankint és csak nem szakadatlanul olvadna, még-is, mivel a nem-fagyos föld a hó levét mind elitta, a Duna nálunk csekély vízzel December 21-kén 1837. csak vékony jéggel hártyásodoltbé: alább pedig Visegrádnál két nappal hamarább, még pedig al-széllel sűrű havazás közt állottbé.... Az idő meglágyulván, az 1838-ki Martius első napján a Duna áradni kezdett, és annyira duzzadott, hogy Martius 5-én a Városnak alacsonabb utszáit már víz borítaná el, és 6-kán itten a jeget is elindítaná: de a hír szerint Drávától Pestig szinte al-széllel bé állott Duna jege feszesen állván, a fölülről lefolyt jég a Visegrádi toriatokban fenakadt, és azokat a felső jéghozta szál-fák, szénabuglyák- s kazalok annyira nevelték, hogy a folyásában meggátolt víz- a felső dunai jéggel szaporítva, melly három nap alatt mind lejött, és szabadon el nem úszhatván, megfeneklett, és majd egészen a Garamnak Dunába szakadásáig megrakodott - szüntelen egész Martius 13-ki délig úgy dagadna, hogy minden eddigi Árvizek közül a tett jelek szerint, és ember emlékezetére - a legnagyobbat, az 1809-kit is, még öt lábbal meghaladván, az egész belső várost elöntötte, csupán a Barátok klaslroma előtt mintegy 60 négyszögölnyi, száraz főt, a Külvárosokból pedig egyedül a hatodik Feriálnak, és Tereziavárosnak felső része menten maradna. A Kapitányi Hivatal jókor házonkint bémondatla, és dob szóval is kihirdettette: hogy kiki ingóságait s marháit bátorságos helyre szállítsa, takarmányán a felső Kenderföldek melletli útra hordassa, és a vízöntésnek kitett házaikat támaszokkal ellássák: Molnároknak, Ha-