Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

A XIX. SZÁZADTÓL A KIEGYEZÉSIG

leszoknak, Épülelfa kereskedőknek, hogy dereglyéiket, ladikjaikat s talpjaikat a szükség esetébeni használásra készen tartsák, szorosan meghagyta: az után a régi s megülepedetl Vízár elleni Sánczokat kijavította, hellyes közzel magosbra hányatta, de hasztalanul: mert a Martius 6-kán megindult a jég a vizet a halárra tolván az Sánczokat részint meghaladva, részint megszaggatva ugyanazon hónap 8-kán fölülről s oldalról olly nagy erővel rohant a Városra, hogy a már vizben úszó alantabb útszákon kívül Tabánt, Ferenczvárosát, és Teréziavárosnak alsó részét elöntvén, lovábbá a Budai s LŐrinczi kapuknál a Csillag- s Angyal-útsza, úgy az Árok- s Hosszú-Sor oltalmára csinált Sánczokat-is áthágván, Martius 11-én a Városnak ezen részeit is elborítaná: végre az e korig víztől ment Pékeknek meghagyatott: hogy a lakjaikból kiszorultak számára elegendő kenyeret süssenek, de ezek-is, minek előtte szívesen elvállalta kötelességüket tellyesíthelték volna, az özönlő víz miatt házaikat elhagyni kénytelenültek. Március 8-kától 12ig borzasztó, rémítő vala a Városnak tekintete, és szívszaggató volt a lakjaiktól megfosztott, magasabban fekvő házakba atyafiaknál, barátiknál menedéket kereső elkeseredett, komor embereket a másik, sőt harmadik szálasról - is elűzetve, családjaikkal bútorustul, vagy a nélkül, dereglyén, talpon, vagy ladikon, minden perczben omlással fenyegető házak, tompa rivalgás, és csáklyák, evedzők zörgései közt kiköltözni látni: az ekkint száműzötteknek egy része a Szőlőkbeni Présház-pincze- vagy gunyhókba takarodott, más része a szomszédozó Sz.Tamáson és Sz. Györgymezején ösmerőseinél összetódult, kik pedig menedék helyet nem találtak, a Temetőben s a Szőlők lábjában szabad ég alatt - a dermesztő hidegtől, közbeközbe havazástól s széltől sanyargattatva - tanyáztak, éjjel nappal szüntelen a leomló házak zuhanásától riasztván: de, mi a félelmet kiváltképen nevelte az volt: hogy az öles, néhol annál-is magosabb víz nyomása által a hosszú télen elolvadt sok hóiétól megivakodott föld árja szorítván, ez a piaczon, útszákban s egyebütt felbugyanván, sőt a kövezetből nagyobb köveket kilökvén, a vizel - néhol igen vastagon - ugrókutak módjára föllövelte, mit a nép látván aggódva s csak nem kétségbe esve, a Városnak végső pusztulását s elsüledését várta: ugyanazon föld árja okozta: hogy némely házak falai, mellyeket csekély, vagy épen semmi víz nem ért, részint még az Árvíz előtt, részint az alatt, vagy az után megszálanának s repedez-