Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Horváth József: A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás a 17. századi győri végrendeletek tükrében
A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás 307 czich Péter például 1673-ban „azon tellies Szent Haromsagh egy Istennek eő szent Fölsighinek” ajánlja lelkét,39 míg Deaky Szabó István és felesége, Kenyeres Katalin 1658-ban tett közös rendelésében „az hatalmas Istennek, az Tellyes Szent haromsaghnak kezeben” a pontos „címzés”.40 Néhányan viszont több pártfogóra kívánják bízni lelkűket. Maraczich Kata például 1654-ben „az hatalmas Istennek, es az ü Szent Anianak” hagyja lelkét,41 Maykouich András 1638-ban lelkét Istennek, testét a földnek hagyja, majd így folytatja: „és annak utána az Szeplőtelen Boldog Szűz Máriának és minden szenteknek érettem esedezések és imádságok alá ajánlom magamat”42, de a legérdekesebb e szempontból a nemes Egri Márton 1645-ben kelt rendelése: „Elsőben ajánlom lölkömet az fölséges mindenható Istennek kezében. Az után az En kigies Patronamnak az Boldogsagos Szűz Marianak, Zent Bertalannak, Zent Mártonnak, Zent Christophnak, Patronusimnak, es az többinekis,”43 Bár a példákat még hosszan sorolhatnám, terjedelem hiányában csupán egyetlen kérdést említek még e rendelés vizsgálata kapcsán: hogyan vélekedtek a testálok lelkűk megtisztulásáról, a bűnök bocsánatáról? Forrásainkból úgy tűnik, e téren kissé megoszlottak a vélemények. A testálok nagyobb része bűnei bocsánatáért könyörög: Barbel Kristóf például lelkét „most és kiváltképpen halálomnak óráján” az ő mennyei atyjának mérhetetlen irgalmasságába ajánlja, „alázatosan könyörögvén, hogy egyetlen egy Szent Fiának Jézus Krisztusnak érdemeiért magához vegye, és minden bűneimet kegyelmessen megbocsássa”.44 45 46 Kántor György 1683-ban ugyancsak „a magas keresztfán a keserves kínok kőzőt meg hóit” Jézus Krisztus érdemére és ártatlanul kiontott vérére hivatkozva kéri Istent: lelkét „vegye bé aző Szent országában és részeltesse Szent színe látásával".*5 A Leeb Márton özvegyeként 1695-ben testáló Gerstl Johanna - aki Levaj Balázs újvárosi prédikátort sógoraként említi - viszont úgy ajánlja és adja vissza bűnös lelkét teremtőjének, „eö Szent Fölseghe megh foghatatlan irgalmassa- ghaban”, hogy nincs kétsége afelől: „Szent Fia keserves kin szenvedise, és dra- galatos Sz. vére által az Valasztotti köziben számlálván a mennyei boldogságban részesíteni fogja” *b A felsorolt példákból látható: mind a bevezetők témánkra vonatkozó részletei, mind a lélekről szóló rendelések meglehetősen változatos tartalmúak és esetenként „magasabb műveltség” hatását tükrözik. Jelen dolgozatomban nem 39 GYML, GYKHL Felvallási jegyzőkönyvek 13. kötet 179. 40 GYML. GYKHL Felvallási jegyzőkönyvek 11. kötet 125. 41 Horváth J. 1996. 226. sz. 42 Uo. 139. sz. 43 Uo. 182. sz. 44 Uo. 124. sz. 45 Horváth J. 1997.316. sz. 46 Uo. 339. sz.
