Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Horváth József: A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás a 17. századi győri végrendeletek tükrében
308 Mentalitástörténet Horváth József vállal kozhatom e hatások forrásainak feltárására, csupán néhány apró adatra szeretnék utalni. így például arra: Győrött ezidőtájt két olyan magas rangú egyházi személy is élt, aki mélyebben foglalkozott az emberi élet végső dolgaival. Az 1570-ben Győrött született Lépes Bálint47 - akit Lukácsy Sándor egy nemrégiben megjelent írásában „a túlvilági dolgok specialistája” jelzővel illetett48 - ugyan még nyitrai püspökként jelentette meg e témába vágó két alapvető munkáját, a ,Az halando es iteletre menendő tellyes emberi nemzetnek fenyes tükö- rö” illetve a „Pokoltol rettenteo es mennyei bodogsagra edesgeteo tükör” című fordítás-köteteit,49 de 1619-ben püspökként visszakerült szülővárosába és itt működött 1623-ban bekövetkezett haláláig: hihető, hogy e témákról - melyekről Nyitrán többször prédikált50 - Győrött is elmondott néhány szentbeszédet. Még inkább valószínűsíthető ez az első magyarországi barokk költőként számon tartott Nyéki Vörös Mátyásról,51 aki 1611-ben lett a győri káptalan tagja és itt működött egészen 1654-ig.52 Itt írta 1620-ban „Szent Bemardnak mutatott rettenetes csuda történt példa egy gazdag Test és Lélekről, kik egymás ellen keserves panaszolkodásuk után kárhozatra mint szállottak’’'’ alcímű „Dialogus”-át, valamint híres „Tintinnabulum tripudantium, az-az a földi részeg szerencsének ... lakodalmában tombolák jóra intő csengettyűje” című munkáját, melyben ugyancsak a „négy végső dolog”-ról értekezik.53 A megnevezett személyek prédikációikkal ugyanúgy hathattak a győri polgárok gondolkodására, mint kiváló szónoktársaik - mind a kanonokok közül, mind a jezsuita vagy a ferences rendházból. De nem zárhatók ki a közvetlen irodalmi hatások sem. Hogy csak egyetlen példát említsek: az 1695-ben testáló Raicz Mészáros György azon indoklását olvasva, mely szerint még egészséges ember sem ígérhet „csak egy óráig való eleteti magának”, nemhogy a beteg54, Pázmány Péter juthat eszünkbe, aki ,Az halálról” című prédikációjában azt írja: „... nemhogy egy napot, de egy órát sem ígérhetünk életünknek”.55 E kérdés alaposabb kutatásokat igényel; itt csak a problémára illetve a kutatási lehetőségre kívántam utalni! 47 Életéről röviden ld.: Új magyar irodalmi lexikon 2. 1994. 1218.; jelentőségéről: Klaniczay T. 1964. 140-141. 48 LukácsyS. 1998. 600. 49 Régi magyarországi nyomtatványok 2. 1983. 1119. ill. 1146. tétel. 50 Klaniczay T. 1964. 141. 51 Életéről röviden ld.: Új magyar irodalmi lexikon 2. 1994. 1496 ; jelentőségéről: Klaniczay T. 1964. 143-145. 52 Bedy V. 1938.405-407. 53 Uo. 54 Horváth J. 1997. 341. 55 Pázmány P. 1983. 988.
