Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Horváth József: A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás a 17. századi győri végrendeletek tükrében
A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás 303 Az 1620-as évektől azután mind gyakrabban tesznek említést a bevezetők a lélekről is. 1619-ben Hans Sagner özvegye többek között azért végrendelkezik, „... mivelhogy tudván az én életemnek bizonyos utolsó órájának meglétét, az mellyben az én Istenem az én lölkömet az testbül ki fogja kívánni”,12 Nemeth Denis pedig 1625-ben akkor testál, amikor úgy érzi, hogy lelkét a felséges Isten az ő testének „reuid satorabul es hailekabul” kikívánja.13 Czentner Farkas 1642- ben kelt testamentuma már az okokra is utal: „minthogi az első Attianknak Vettke miat, az egesz embery Nemzett az halandóságnak igaia ala uagion Vetett- uen, es meg kel halny, enis eszen halandóságnak igaia alatt leuen; ...”14 Ezen indoklás azután több végrendeletben előfordul még: így kezdi például testamentumát 1659-ben Béni János nagyprépost,15 1677-ben pedig Berdoczi György kanonok16 is. Többen hivatkoznak arra is e bevezetőben, hogy a lélek csak a test halála által üdvözülhet. „... tudván azt, hogy az testi halál által kölletik az örök életre jutnom” - olvashatjuk például az 1652-ben Semberger Máté házastársaként testáló Földesi Judit végrendeletében.17 Ugyanezen indokot említi három évvel később Hegykeözy Kata, aki egyébként Semberger Máté második felesége.18 Ők mindketten evangélikusok voltak; de előfordul e formula a valószínűleg katolikus Geörffy Jusztinánál is, aki 1653-ban Eötuös László özvegyeként tett utolsó rendelést19 - azaz valószínűleg e gondolatok többsége nem kötődött kizárólag valamelyik felekezet tagjaihoz. Ez utóbbi szempontból érdekes színfoltot jelentenek a Győrött a 17. század elején letelepített rácok végrendeletei, a többitől némileg eltérő nyelvezetükkel, gondolataikkal. Bár igazán szép példákat erre inkább a 18. századi forrásokból idézhetnék,20 a 17. század közepétől már sikerült néhány érdekes fogalmazásra rábukkannom. A Zambo Gábor özvegyeként testáló Rach Anna 1657-ben kelt utolsó rendelésében például ez olvasható: ,Jslleőtem uiseltem szüntelen, az halainak el sző Adam Atianktul reánk szállót hatalmat, és el taposhátátlan, s te kentet nélkül fuitogato mérges fulankiat, s hogy annal semmi bizonios, de oraianal bizontalanb nem uolna; ...”21 12 Horváth J. 1995. 49. sz. 13 Uo. 81. sz. 14 Horváth J. 1996. 156. sz. 15 Horváth J. 1997. 258. sz.; Béni Jánosról részletesebben Id.: Bedy V. 1938. 409^110. 16 Horváth J. 1998. 296. sz.; Berdoczi Györgyről Id.: Bedy V. 1938. 417-418. 17 Horváth J. 1996. 214. sz. 18 Horváth J. 1997.236. sz. 19 Horváth J. 1996. 220. sz. 20 Lásd pl. Burza Constantin 1781-ben kelt rendelésének bevezető sorait! (Idézi: Horváth J. 1994. 202.) 21 Horváth J. 1997. 251. sz.
