Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Horváth József: A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás a 17. századi győri végrendeletek tükrében
304 Mentalitástörténet Horváth József Az idézett példákból — a sort természetesen még hosszan gyarapíthatnám - látható: a 17. századi győri polgárok nem utolsósorban azért tettek végrendeletet, mert tisztában voltak azzal, hogy Adám vétke miatt csakis így, a test halála árán juthat lelkűk üdvösségre. Tudták továbbá azt is: az utolsó óra bármikor eljöhet! Ezt többen meg is fogalmazták, szemléletes képekben. „Tudom pedig azt nyilván, hogy azért születtem ez világra, hogy visontagh mikor az jó Isten akarja, ismét ez világból kiszólétsa lelkemet” - olvashatjuk Tolnay János deák özvegyének 1638-ban kelt végrendeletében,22 míg Leher János ugyanezen évben kelt rendelése elmondja: „telliessegessen semem eleiben uettem es iol megh uiz- galtam, mely hamar változandó az ember élete. Úgy, hogy az mindenható Isten csak véletlen az testi halál által ez jelen való világbul szokta elszóllétani és vitetni az embert.”23 Az 1643-ban testáló nógrádi vicekapitány, Miskej István „latuan az Emberek nagy es Szömiü hirtelen kj múlásokat ez uilaghbul, Enis nyluan tuduan halando uoltomat” szánja rá magát a testálásra.24 Terestyéni András 1677-ben tett végrendeletének „megszületéséhez” pedig valószínűleg nagyban hozzájárult az általa is említett szomorú tény: „... Lukatsi Ilona kedves házastársam ennek előtte égi néhány napokkal Istenben el nyugodván, ...”25 A bevezetőkkel kapcsolatosan egyetlen dologra szeretném még a figyelmet felhívni! A testálok jelentős része említi az okok között: szeretné, ha az örökösei békességben megosztozhatnának hátrahagyandó javain, hogy nyugodt lélekkel készülhessen az utolsó útra. A számos kínálkozó példából itt csupán kettőt említek: az 1635-ben testáló, vallomása szerint „ez világi dolgoknak elmúlandó voltát” szüntelen elméjében forgató Barbel Kristóf „akarván azokáért én is holtom után jó rendelést hagyni, az veszekedést is s egyenetlenséget eltávoztatni, amely gyakorta az világi elmúlandó jókért szokott támadni” teszi utolsó rendelését.26 Kántor György pedig 1683-ban „tudván azt, hogy minden élő embernek meg kellessék halni, hogy énis mind lelki testi magam rendelésével bátron, és arra a rettenetes utolsó számadásra jó készülettel mehessek és jelenhessek megh a boldogh Orőkkenvalóságban, ...” teszi ugyanezt.27 22 Horváth J. 1996. 136. sz. 23 Uo. 137. sz. 24 GYML, GYKHL Felvallási jegyzőkönyvek 9. kötet 249-252.; Miskey István életéről részletesebben ld.: Kiss Á. 1968. 25 Horváth J. 1997. 298. sz. 26 Horváth J. 1996. 124. sz. 27 Horváth J. 1997.316. sz.
