Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Munka-Szórakozás - Bódy Zsombor: A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán a joggyakorlat tükrében

A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán 223

Tehát, melyek konkrétan a segéd és a főnök jogai és kötelességei egymással szemben? Ez leginkább a felmondás és elbocsátás kérdéséből látszik. A munka- viszonyt mindkét fél megszüntethette felmondással. Ilyenkor bizonyos felmondási időn át az alkalmazott még dolgozott és kapta fizetését. Ez volt a munkaviszony megszüntetésének rendes útja. Ha azonban az egyik fél elmulasztotta kötelességeit, ami azonos azzal, hogy megsértette a másik jogait, akkor a főnök azonnal elbocsáthatta alkalmazottját, az pedig hasonló esetben azonnal kiléphetett főnökétől. Számos per tárgya volt annak megállapítása, hogy jogosult volt-e az azonnali kilépés, illetve elbocsátás, vagy nem.16 A segéd kötelessége volt a hű szolgálat azaz az engedelmesség és főnöke üzleti érdekének szem előtt tartása. Azonnali elbocsátásra okot adó eset volt, ha a főnök utasítását nem hajtotta végre a segéd, vagy ha vele szemben becsületsértést követett el, akkor is, ha a főnök ezt akár tettlegesen megtorolta. Ugyancsak okot adott azonnali elbocsátásra, ha valamilyen felelőtlenséggel a segéd főnöke üzletének kárt okozott vagy azt csak veszélyeztette.17 A hűség a munkából való kilépés után is kötelező volt, ameny- nyiben a segéd ekkor sem árulhatta el volt főnöke üzleti titkait. Emellett éltek az úgynevezett versenykikötések. Ez azt jelentette, hogy a kilépett segéd egy bizonyos ideig nem nyithatott saját üzletet volt főnöke üzletágában, illetve nem léphetett be annak konkurenséhez.18 Ez természetesen az olyan segédek esetében volt fontos, akik főnökük üzletében nagyobb szerepet játszottak, kiterjedt vevőkörrel tartottak kapcsolatot.

16 Márkus D. 1891-1905. 1. köt. 2. kiad. 1894. 1115., 1119. sz. döntvények; Márkus D. 1891- 1905. IV. köt. 2. kiad. 1894. 6283-6286., 6287., 6289., 6291-6295., 6297-6299. sz. döntvények; Márkus D. 1891-1905. VII. köt. 1. kiad. 1897. 12482., 12483., 12485., 12487., 12491. sz. döntvények; Márkus D. 1891-1905. IX. köt. 2. kiad. 1898. 15245. sz. döntvény.

17 Az Ipar Törvény (a továbbiakban IpT.) 94. §-a és különféle curiai döntvények értelmében a főnök azonnal felmondhatott segédjének; A, ha nyereségvágyból elkövetett bűntettért elítélték; B, ha az iparost vagy helyettesét vagy családtagját tettleg bántalmazta; C, ha távol marad az iparos akarata ellenére megfelelő utólagos igazolás nélkül (Döntvénytár III. f. XV. Curia E. 26/1899 sz. döntvény 338.); D, ha súlyos becsületsértést követett el a főnök, helyettese vagy családtagja ellen - nem változtat az elbocsátás jogán, hogy a főnök mivel viszonozta a sértést (Márkus D. 1891-1905. IV. köt. 2. kiad. Curia 6172/1883 sz. döntvény), a pillanatnyi izgatottság hatására tett, de utóbb visszavont sértésért viszont nem lehetett elbocsátani (Döntvénytár új f. IV. Curia 708/1892 sz. döntvény 159.); E, ha hiány jelentkezett, a későbbi visszatérítéstől függetlenül (Döntvénytár új f. XII. Curia 230/1885 sz. döntvény 291.); F, ha főnökének az üzlet körében adott utasításait nem követi (Márkus D. 1891-1905. IV. köt. 2. kiad. Curia 4941/1883 sz. döntvény); G, ha a segéd intés ellenére veszélyezteti a ház vagy az üzlet biztonságát; H, ha három napnál hosszabb szabadságvesztésre ítélték; I, ha a vállalt munka teljesítésére képtelen; J, ha undorító vagy ragályos betegségben szenved; K, ha a főnök bizalmával visszaélve az üzlet érdekét veszélyeztette. A KT. ide sorolta még azt, ha az alkalmazott betegség miatt vált szolgálatra képtelenné (59. §), de az IpT ezt is eltörölte. Nem lehetett továbbá elbocsátani rossz üzletmenet miatt.

18 Márkus D. 1891-1905.1. köt. 2. kiad. 1893. 1109. sz. döntvény.