Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - K. Horváth Zsolt: Társadalmi kirekesztés és a "saját idő"
Társadalmi kirekesztés és a „saját idő” 93 momentummal egyidőben azonban belekerül a minisztériumi ügyiratba egy újabb jelentés, melyet azonban nem az előző informátor, Markovics kolleganője (akit az egyszerűség és az adatvédelmi törvény miatt nevezzünk Füzikének) tesz, hanem egy újabb informátor - az informátor informátora - jelent magáról a feljelentő személyről. Nos, ez esetben a feljelentő Füzike lekáderezéséről beszélhetünk, hisz a vallomást tévő személy nem volt más mint az egykori komornyik, aki részletekbe menően ecsetelte gazdáinak a két háború között folytatott „burzsoá” életvitelét, pazarlását. A „fordulat éve” után a feljelentést tévő hölgy egyszerre csak feltűnik a pártban, s a kizárások, kirekesztések első számú zászlóvivőjévé válik.27 Noha az 1056/1951-es számú KGM utasítás28 épp a fegyelmi hatáskör decentralizálásáról szól, Kossá - Komócsin nyomására - nem bízza a döntést egy esetleges fegyelmi vizsgálatra,29 hanem dörgedelmes hangú levélben utasítja a KITI igazgatóját, „hogy Markovitsot [sic!] 1 hónapon belül a KITI-től távolitsd el!” Az ügy elintézése innen már nem lehet kétséges, hamarosan megszüntették Markovics Szilárd munkaviszonyát, s ezzel egy időben a feljelentő kolleganőt, Füzikét, akit a lekáderezés negatív eredménye miatt elhelyeztek posztjáról - szintén Komócsin nyomására - visszahelyezték eredeti állásába. Markovics ezután, igazát bizonyítandó, hosszas levelezést folytat a minisztériumokkal: mindhiába, végül az is tudomására jutott, hogy feljelentőjét, Füzikét elbocsátották. Eddig követhető Markovics története levéltári dokumentumok alapján, ám ezen a ponton kilépve az elsődleges értelmezési körből, próbáljuk meg az eseményt tágabb horizonton értelmezni. Elsősorban arra keresem a választ, hogy mi lehetett a marginalizálás elsődleges motivációja, másodsorban pedig azt, hogy maguk a marginalizáló személyek hogyan használták ki egy zárt ideológiai rendszer - az államszocializmus eszmeiségének - sajátosságait, pontosabban hogyan „játszottak rá” a hatalom monolit grammatikájára. Amennyiben e kirekesztési mechanizmust egy kulturális folyamat részeként gondolom el, úgy önkéntelenül rákérdezek a hatalom struktúrájára, a felügyelet technológiájára30: látni fogjuk, hogy az akkori makrohatalom szemében „bűnös előélettel” rendelkező személyek hogyan gyakorolnak felügyeletet egymás felett. Az ilyen - fentebb bemutatott - konfliktusokban „a társadalom nem annyira társadalmi kategóriákra osztható rétegek formájában jelenik meg, mint [...] viszályokkal, gyűlölködésekkel, mindennapos perpatvarokkal megosztott [...] csoportok képében.”31 Valóban nem tradicionális csoport egy munkahelyi közösség, hisz - s 27 Uo. 28 Közzéteszi a. Nehézipari Közlöny 1951/4. sz. 29 Nota bene: fegyelmi vizsgálatot nem is kezdeményezhettek volna (nem is tették meg), mivel munkaügyi értelemben Markovicsot aligha tudták volna felelősségre vonni. 30 Foucault, M. 1990. 31 Klaniczay G. 1987. 206.
