Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban 37 kisnemesek illetve közrendűek szemszögéből nézve a hivatali-jogászi pálya biztos megélhetést és rangbeli emelkedést jelentett, elsősorban az azonos képzettség okán. Összegzés: norma, minta és a tudás hasznosításának stratégiái A köznemesi elit számára ennek a képzési pályának ez elindítása, a gimnáziumba lépés - mint láttuk - szokásszerűen, magától értetődően történhetett. De aligha kapcsolódott ekkor valamilyen „rejtett gondolkodási struktúrá”-hoz, „kollektív tudattalan”-hoz, hiszen a Ratio és a törvényszövegek világosan megfogalmazzák azokat a feladatköröket, amelyek ellátásához rendelődött ez a tudás és műveltség. Határozottan csoportnormának, a bene possessionati normájának tekinthetjük.42 A köznemesség többi csoportja szempontjából pedig mintának, olyan mintának, amely követése valamilyen azonosulást is jelenthetett a köznemesi elit értékrendjével, akkor is, ha a képzettség már döntően csak a „kenyérke- reset”-et szolgálta. Ebben az esetben már felmerülhet a „rejtett gondolkodási struktúra” kérdése. A minta létezését és széleskörű hatását a honoráciorokkal, a nem nemesi származású felsőfokon iskolázott értelmiséggel kapcsolatos korabeli észrevételek, majd a megyei képviseltbe való beemelésük 1840-es években történő kísérlete is alátámasztják. De jellemző lehet a társadalmi hierarchiában felfelé való viszonyítás is. Fiáth alábbi véleménye mindenesetre elgondolkoztató: „Mert míg a középnemesség, szive minden költészetével ragaszkodott hazájához, nemzetiségéhez, szokásaihoz: addig főuraink legfölebb szánalommal néztek ezen törekvésinkre: gyermekeiket otthon tanítatták német Hoffmeisterek vagy francia »abbék« által. Megtanultak e két nyelven írni, olvasni s folyékonyan beszélni? - átfutották, úgy a hogy a humanisticus tanulmányokat, sió éves korukban lettek »Cadettok« valamely ezredben...”43 A két báró, Splény és Podmaniczky emlékiratai alapján ugyanakkor jól látszik Fiáth előbbi véleményének sajátos nézőpontja is: ugyanis a két főrendi ifjú megszerezvén a jogi végzettséget továbbtanul. Splény a selmeci akadémián, Podmaniczky - talán a protestáns hagyományt követve - a berlini egyetemen hallgat egy évet. Ezt a berlini évet a következőképpen értékelte: „Ezen egy évi egyetemen való tartózkodásnak sem célját sem hasznát nem voltam képes belátni: hisz nem tudóst akartam magamból faragni, hanem sokat látott, sokat tapasztalt, élményei által gyakorlatilag képzett, az emberekkel s életviszonyokkal jól elbánni tudó ember42 Ez - nézetünk szerint - közel áll ahhoz, amit Max Weber a szociológiai értelemben vett rendi helyzet egyik alapelemének tekint: „a formális nevelés, éspedig ennek valamilyen [...] tapasztalati vagy [...] racionális tana, illetve a megfelelő életformáknak ezek alapján való birtokbavétele.” Weber, M. 1987. 307. 43 Fiáth J. 1878. 157.
