Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
38 Mentalitástörténet Sasfi Csaba ré óhajtottam válni, aki ezen tulajdonai segélyével a politikai pályán kíván szerepelni; e szereplés nem sikerülése estében pedig bírjon azon tulajdonokkal, amelyek képessé teendik arra, hogy a jég hátán is megéljen.”44 Ez a horizont más, mint a Fiáthé. Magasabb, országos körökbe vezetett a fiatal jogászok útja, ha az országgyűlésre is eljuthattak. Fiáth ugyan már az 1832-36-os diéta idején eljutott Pozsonyba, de - mint megvallja - nem fedezte fel az országos politika helyszínén való részvételben rejlő lehetőségeket és az evvel kapcsolatos elvárásokat, számára inkább az előkelőbb társaság volt itt érdekes: „Kénytelen vagyok megval- lani, elégületlen voltam saját magammal, mert az országgyűlési teremben alig voltam néhányszor: a társaságban, amelyben éltem, nem politizáltak, s én Pozsonyban komolyan mivel sem foglalkoztam, úgy hogy atyám kérdéseire alig voltam képes felelni.”45 Árvayt és Baloghot pedig 1847-ben Zala megye küldte ki, tíz más jogvégzett fiatalemberrel együtt követei mellé tapasztalatot gyűjteni és titkári teendőket ellátni. A politika legfőbb fórumán való személyes jelenlét az országos politikai elit és a sorsdöntő események közvetlen közelébe kerülést egyszerre biztosította. Azt is feltehetjük, hogy egyfajta, a személyes ismeretségen alapuló csoportszellem is kialakulhatott ennek során (bár a két zalai jogász nem említi egymást). Ennek a gyakorlatnak a szocializációs szerepe igen erőteljesen jelenik meg több más memoárban is. A tanulmányozott emlékiratokból az is kiderült, hogy a társadalmi kapcsolatok jellege, kiterjedtsége, egyáltalán megléte már az oktatással, pályaválasztással kapcsolatban is döntő jelentőségű volt. Nemcsak a tanárokkal ápolt jó viszony, a vidéki diákok elhelyezése, hanem az iskolán kívüli nevelés lehetőségeinek megteremtése, a társasági élet szocializációs jelentősége, a kevéssé formális jellegű „szakmai gyakorlat” - ami valójában nagyobbrészt a személyes kapcsolatrendszerekbe való belépést jelentette - szempontjából is. Az alsóbb csoportoknál kétségtelenül fellelhető ebben is mintakövetés: ez a birtokos nemesség referencia csoportnak tekintésével a velük fenntartott, vagy kialakított személyes-rokoni-társasági kapcsolatokon keresztül valósulhatott meg. Nem ritka az erős rokoni szolidaritás a jobb módra jutó, vagy elszegényedő családok és a változatlan társadalmi-vagyoni helyzetű atyafiaik között. Persze a határok is érzékelhetők. Egy másik, érvelésmódja miatt ugyancsak figyelemre és további kutatásra késztető vélemény Fiáthé egy pályatársáról, Salamon Lajosról, „ki igen becsületes, nemes érzésű, lovagias jellemű, megbízható egyén lévén, bírta a köznemesség bizalmát. Kár, hogy atyja korán elhalván, gyermekkori nevelése elhanyagoltatott. E miatt alapos ismeretekkel nem bírt, s minden későbbi szor44 Podmaniczky F. 1887. 2. k. 89. 45 Fiáth J. 1878.96.
