Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Juliane Brandt: Rövid fohászok
Rövid fohászok 375 megalapozottságú; Medgyes pl. az emberek közti különbségtételt nemcsak Isten színe előtt, hanem a társadalomban is elutasítja, megszüntetésében az üdvtörténet beteljesítését látja. De az ilyen szélsőséges felfogások e téren is kivételt képeznek. Másutt, e csoporton belül is inkább az a tendencia állapítható meg, hogy a rangsorból a hatalmi pozíciók tűnnek el, így a megmaradó pozíciók polgári pályák, szakmák csupán. Más szerzőknél a különösen nehéznek tekintett pálya, élethelyzet külön magyarázatra szorul (Dobosnál és Fördősnél csak a szolga számára van külön imádság, gazda részére nincs). Ezt a képet többféleképpen lehet értelmezni. A konkrét társadalmi helyzetek - mint az imádkozó ember státusa, állapota - eltűnése vagy visszaszorulása formálisan egy általános keresztyén egyenlőség nevében történik meg. Ugyanakkor ebben a szilárd státusok, rendi pozíciók feloldását is feltételezhetjük. (Teljesen csak ott tűnik el, ahol az evilági társadalmi egyenlőtlenség is elvi elutasításra talál, vagy ahol nőknek írnak, akik férjük státusához vannak kötve, de általában mint címzettek, a vagyonosabb rétegekhez tartoznak.) Az egyenlőtlenség illetve az eltérő társadalmi helyzetek tabuvá tételéről igazán mégsem lehet beszélni. A tendenciában inkább az a feltűnő, hogy lassan az alsó rangokra szorítkoznak, azokéra, akik helyzete külön magyarázatra szorul, vagy aminek jogosultságát, Istentől való voltát külön meg kell indokolni (szemben a jóléttel). A MUNKA ÉS A MUNKA EREDMÉNYE A protestáns etikáról, az ún. protestáns gazdasági magatartásról alkotott és szélesen elterjedt weberi képlet miatt ez a problémakör különösen érdekes. A megvizsgált imádságos könyvek alapfelfogása szerint a munka csak akkor hoz eredményt, ha Isten áldása van rajta. Eltérések abban állapíthatók meg, hogy ezt elvként hirdetik-e meg, vagy inkább általános megfontolásként, illő gondolatként emlegetik. Árnyalatnyi különbségek figyelhetők meg tradicionalisták és „liberálisok” között e tekintetben, hogy - még a kötelességként szorgalmasan végzett munka után is - mennyire kérdéses a munka eredménye és az azon alapuló élet biztonsága. Szikszai számára egyszerűen nincsen szükséges összefüggés munka, erőfeszítés, szorgalom és eredmény, földi jólét között. Hangsúlyozottan kiemeli, hogy a saját szorgalma eredményeként senki ne várja munkája hasznát. A föld nem a befektetett munka szerint hoz termést, de még az inkább a munkaráfordítástól függő iparos munkában is az emberi igyekvés csak az egyik szükséges feltétel. (Hasonlóképpen Dobos, Révész is.) Minden emberi tevékenységre, így a munkára nézve is, a mértékletesség etikáját hirdetik. Dolgozni, egy körülhatárolt munkakör belső normái szerint, követelmény; ezután egy bizonyos, éppúgy hagyományos életmód, életszínvonal jár. Nem a „több”-re vágyás, hanem a meglévővel, mint Istentől kiosztottál való megelégedés a keresztyén erény. Bizonyos
