Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Juliane Brandt: Rövid fohászok
376 Mentalitástörténet Juliane Brandt mértékben szabad földi jólétért, gazdagságért imádkozni, de csak mértékletesen. (Lásd az 5. táblázat.) A gazdagság inkább csábítás a bűnre. A szegénység viszont nem feltétlenül büntetés, Isten azért ezt választotta ki valaki állapotaként, mert az illetőnek az a legjobb. A végső szempont a túlvilági élet legyen. A liberális tendencia szerzőinél maga a munka és eredményének kapcsolata szorul ki az érvelésből. Fördős iparosa pl. mértékletes sikerért imádkozik, de nem tér ki arra, hogy mennyit érhet el egyáltalán, saját erőből vagy Isten áldása révén. Tompánál is a kerti méhecskék adják meg az állandó serény munka példáját, ennek eredménye viszont — az Istennek tetsző igyekezettel szemben - nem érdekes és nyilvánvalóan nem is az eredményért történik meg. Éppen a konzervatív tendencia képviselőinél szorul magyarázatra néha munka és meghiúsult eredménye: természeti csapások teszik tönkre a termést, kedvezőtlen időjárás miatt hiába való volt egy egész év munkája, de még a mesterember jóléte sem csak a végzett munkától függ. Ilyen esetben a bűnös ember emlékezzék bűnösségére, és gondolja meg földi életének átmenetiségét. Lehet, hogy a liberális tendenciában ez a probléma részben a mezőgazdasági világgal együtt szorul ki az érvelésből. Ehelyett a szerzők inkább a szegénységre, a szegényekkel való helyes bánásmódra térnek ki, hangsúlyozzák a felesleg részbeni elosztására való kötelességet. A gazdasági kudarc, a gazdag szegénnyé válása már nem annyira Isten büntetéseként, hanem a sors általános forgandósága miatt számításba veendő lehetőségként villan fel, ami az embert józan észből is felebaráti segítségre motiválja. A mértékletesség etikája ott szorul vissza érezhetőbben, ahol - szemben a mulatságok Szikszai-féle elutasításával vagy nagyon óvatos kezelésével - azok most szintén Isten áldásai, egy bölcs világrend ártatlan örömeiként jelennek meg. Az idő haladtával, ahogy már mutattam, ezek a felfogások is csak mérsékelt fogalmazásban élnek túl, mellettük mindig megmarad egy erős, ortodox jellegű áramlat, ami itt is, a munkafelfogásban is, Szikszai örökségébe lép. Összefoglalás helyett: Az imádságos könyv, mint mentalitástörténeti forrás Az imádságos könyv érvelésbeli struktúrájáról, a szerzői összetétele miatt vele szemben szükséges módszertani óvatosságról a bevezetőben elmondottakat itt nem akarom megismételni. Mivel e forrástípusnak itt bemutatott első felmérése egy viszonylag terjedelmes, de minden valószínűség szerint nem teljes forrásbázison alapul, eredményei előzetesek, a megállapításai tendencia-megfigyelések. További címek bevonása, a lelkészeknek szánt illetve egyes élethelyzetekre vagy alkalmakra vonatkozó könyvek párhuzamos elemzése jobban árnyalhatja a képet. Ugyanakkor a fenti megfigyelések kizárólag szövegvizsgálatokra támaszkodnak. A könyvek s az általuk adott életvezetési tanácsok teológiatörténeti
