Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Knézy Judit: Paraszti viselet- és szemléletváltozás Somogyban a 18-19. században
348 Mentalitástörténet Knézy Judit aprómintás kékfestő anyagból való szoknya és ujjas. A jobbmódú református falvakban, ahol a vászonkészletek, és a felvásárolt jobb minőségű szövetekből, bársonyokból, selymekből készített ruhadarabok öröklődtek, jobban ragaszkodtak a hagyományosabb színekhez is, a vászonból készített darabokhoz is. A szegényebb katolikusok itt olcsóbb, színesebb anyagokból igyekeztek utánozni a gazdag családokat. Ezért a szokásosnál színesebb öltözetet e falvakban „pápis- tásnak” tartották, de az 1940-es években már „cigányosnak”. A városiasabb helyeken a 20. század elejére a sötétebb színű ruházat terjedt el, mint a sötétbarna, bordó, sötétkék, fekete alapon virágos, de a fiatalság színe egyre inkább a piros lett főképp az ingek hímzésében és a pántlikák esetében, esetleg jegykendőknél és fejkendőknél is. Böjtben megmaradtak ezek a sötét színek a katolikusoknál, hamvazó szerda utántól egyre sötétebbre fordult a szín, míg nagypénteken már mindenki feketében ment a templomba. De nagypénteket a protestánsok is tartották, gyászruhában mentek az istentiszteletre e napon. A viseletek kiszínesedése, új anyagok megjelenése új szabásvonalakat is eredményezett idővel. A férfiaknál a vászoningeket már nem egyenes, szabatlan darabokból varrták (borjúszájú ingek), hanem franciás, galléros, kézelős, elől hímzett mellbetétes ingeket találunk többnyire. Nőknél a különféle polgári szabású ujjasok („leves, rékli, bajkó, kacabajkó, gyukni, röpike”), férfiaknál szövet kabátfélék lesznek általánosak, a vászongatya helyett először a csizmanadrágok, majd a pantalló. Volt, ahol a papok emelték fel még a 19. század végén is a szavukat a régi viselet elhagyása miatt. A somogyszentpáli plébános „fekete kányáknak” bélyegezte meg azokat, akik először kezdtek nadrágot hordani. A legtöbb átrendeződés a női fejfedők területén történt. A szabások megváltozásával, új színekkel, újfajta ruhadarabokkal az egész öltözet szerkezete is átalakult. A paraszti viseletek fokozatos elhagyása következett be a 20. század elejétől. De még ebben a fázisban is jellemző volt egyfajta kivirágzás, kiszínesedés különösképpen a női viseletben újféle kontyokkal28, a szoknya megrövidülésével, egyes helyeken bővebb szoknyákkal, sőt farpárnákkal, más szabású kötényekkel valamint a színek tobzódásával. A farpámát a Koppány mentén a hagyomány szerint a betyárok szeretői kezdték viselni, később épp a jómódú pógárlányok és fiatal asszonyok vették át, mert a töltöttebb típusú nők fejezték ki a paraszti szépségideáit. Az 1920-30-as években a Kapos és a Koppány mentén a világoskék, rózsaszín, „borocszín”, tüdőszín, almazöld színű selyem, selyembrokát, bársony szoknyák, illetve azonos színű szoknyák és blúzok is divatosak lettek. A citromsárga a legkevésbé fordult elő, mert ezt korábban a rossz nők színének tartották a megye északkeleti részében. Viszont sárga „kásmír” vállkendő nagy színes rózsás mintákkal a megye déli részében sötét, főképp fekete alapszínű, de rózsás mintájú szoknya fölé kedvelt volt, de ugyanez sötétzöld változatban is. 28 Gaál Nagy G. 1972. 24-30.; Novák J 1971. 60-75.; Hofer T. 1954. 294-303.
