Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Knézy Judit: Paraszti viselet- és szemléletváltozás Somogyban a 18-19. században
346 Mentalitástörténet Knézy Judit került először a falusiak használatába.16 E korszakban nemcsak a bocskor- csizma- saru-cipellis, topánka, süveg-kalapváltás, hanem a felső kiegészítő darabokban, az asszonyok kontyában, kendőféléiben is megindultak a változások. Csak a legmódosabbaknál jelentkezett a fehér vászon ingek, kendők, nyakrava- lók lenvászon helyett gyolcsból, patyolatból való készítése ünnepi viseletként. Kiszínesedett a kendő, nyakravaló, pántlika vagy konty úgy, hogy selyemből, kartonból valót vásároltak, vagy a kabátféléknél a durvább abaposztó helyett megjelent a finomabb gyári anyag. A színesebb, darabokat, színes hímzésüt vagy rátétűt, illetve színes alapszínűt korábban is a kismesterek készítették, mint a szűrt és bundaféléket. Ekkor alakulhatott ki Somogybán, hogy a reformátusok a fehér vagy nyers alapszínűt, a katolikusok a barnát vagy szürkét részesítették előnyben kabátfélék esetén. A pásztorok akár katolikusok, akár reformátusok voltak, a legtöbb helyen ragaszkodtak a fehér vagy nyers színű szűrhöz17, uradalmakban inkább divatos volt a szürke vagy barna alapszínű kabátféle, ezekre írta Jankó, hogy „hajdinaszűr”. A színes kiegészítők milyenségére érdemes idézni egy boltos készletéből való leltárt 1775-ből Kaposvárról: „parasztfátyol fekete és fehér színben... parasztasszonynak való fejtartó... asszonynak való parasztöv... kék és fehér gyolcs, patyolat, vászon... párta... különféle keszkenők... fekete vagy vörös szűrpántlika... cifrabársony nyakszorító... fűzött gyöngy nyakszorító... keszkenő sarkára való csipke... sárga cipellis, fekete és fehér cérna... posztó végszám...”.18 A kétféle cérna mutatja a fő színeket a ruházatban. A 19. század elején Somogybán járóknak a ruházat világossága, egyszerűsége, fehérsége volt szembetűnő. Richard Bright Csokonya parasztlányairól 1815-ben ezt írta: „a válogatott lányok... ruhájuk feltűnően világos és tetszetős, leginkább fehér színű szalagokkal díszítve, hajuk csinosan kontyba kötve. A ruha nagyobbrészt háziipari termék, de az ujjak muszlinból készültek.”19 A 19. század elejétől cserélődött fokozatosan a fehér vászonból való felső ruházat kismesterek majd manufaktúrák által készített anyagú színesebb ruhadarabokra. Eleinte a szabás és az öltözék szerkezete, összetétele megegyezett a korábbival. Az átmeneti időben festették is a házilag szőtt vásznat, vagy kékfestőhöz vitték. A viselet kiszínesedése Somogy északkeleti felében a Sió és Koppány mentében előbb bekövetkezett. 1828-ban itt írta J. B. Vitali, hogy ünnepen a nők már színesben, tarka kartonban „cziczben” jártak, ugyanakkor mint mondja a Rinya és a Dráva mentében „ünnepnapon és hétköznapon kizárólag fehér vászonba öltöznek”.20 Csorba József hasonlóan nyilatkozott még 1857-ben is e két eltérő fejlő- désű vidékről és megjegyzi, hogy Igái környékén „posztósabbak” az emberek, 16 Flórián M. 1998. 191-209. 17 Baksay S. 1896. 291-63.; Jankó J. 1902. 227.; Győrffy 1. 1926. 18 Kanyar J. 1967. 124. 19 Bright R, 1970. 20 Vitali, J. B. 1828. 83.
