Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Knézy Judit: Paraszti viselet- és szemléletváltozás Somogyban a 18-19. században
Paraszti viselet- és szemléletváltozás Somogybán a 18-19. században 343 indulatai. A rendi társadalom világi és egyházi hatóságai ügyeltek arra, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok tagjai, a tisztségviselők ruházatukkal is kifejezzék hovatartozásukat. A ruházattal kapcsolatos rendeletek, tiltások, elmarasztalások indítéka többnyire a „pazarlás”, a „tobzódás” elkerülése, az illetlenség, méltatlan viselet büntetése volt és sosem a legfelsőbb társadalmi rétegeket érintette, hanem legtöbbször a „köznépet”. A szokásosnál finomabb anyagú, divatosabb vagy rangosabb szabású, túl színes, túl díszes, túl kivágott, túl rövid ruhadarabok adhattak okot ilyen korlátozásoknak vagy a közösség előtti megszégyenítéseknek. Ezért tiltotta például Somogy vármegye közgyűlése 1812-ben a cifraszűrök készítését.3 A paraszti társadalom igénye viszont az volt, hogy az idősebb férfiak egyszerűbb díszű, feketésebb hímzésű, a fiatalok piros rátétes és színes varrásos ünnepi szűrt viseljenek, a számadó pásztorok még cifrábbat, így a tiltás nem sokáig maradt érvényben. A plébánosok, protestáns papok az illem nevében marasztalták el híveik ruházatát. Szóltak a kócosság, rendetlenség ellen, mint a gamási plébános 1826 körül,4 mások a női keblekből túl sokat látni engedő, rövid, elől nyitott ingeket kifogásolták. A lányoknak fedetlen fejjel kellett a templomba menniök még télen is, kendőjüket a dékán lehuzogatta, mint a tótszentpáli Historia domus írja.5 Az asszonyok is csak asszonyságuk jelét a kontyot, vagy főkötőt vehették általában fel a templomba, de velük kapcsolatban több volt az engedmény. Azok a menyecskék, akiknek még nem volt gyermekük, a szokásosnál finomabb vászonból, gyolcsból vagy mollból való sálszerű kendőt tűzhettek a kontyukra a Sárközben („bíbor” itt a neve6), Belső-Somogyban és a Zselicben is („takaríttó, félrevető, kisruha és hosszúruha”), a többi asszony durvább anyagú és kevésbé díszeset tehetett fel.7 A feudalizmus évszázadaiban a cselédeket, tisztviselőket, katonákat, időszakos munkásokat alkalmazó gazdáknak tisztában kellett lenniük avval, hogy emberei milyen ruhát, lábra- és fejre- valót hordanak, mivel a bérezésnek részét képezhette a teljes öltözék vagy egyes darabjai, de javítás is, például: lábbeli fejelés. A nagyobb uradalmak arra is gondot fordítottak, hogy alkalmazottaik ruházatával jelezzék a tulajdonos családhoz való tartozásukat például süvegükön címerrel vagy sajátos színű, zsinó- rozású libériával.8 A városi, vármegyei árszabások is mutatják, hogy egyes darabokat kifejezetten az alsóbb néposztálynak gyártottak, mint a Somogy vármegyei 1775-ben: „szolgarendnek való vásári mente... kocsisnak való tehén bőr 3 Gönczi F. 1942a. 268-272. 4 Rippl-Rónai Múzeum (RRM) Néprajzi Adattára 45. 5 Hoss József kézirata - RRM Néprajzi Adattára 970. 6 Andrásfalvy B. 1963. 52. 7 KnézyJ. 1978. 243-273. 8 Kresz M. 1956. képanyaga: Ságh 1846. Storno gyűjtemény.
