Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Knézy Judit: Paraszti viselet- és szemléletváltozás Somogyban a 18-19. században
344 Mentalitástörténet Knézy Judit csizma... magyar köpnyeg... halásznak való csizma...” készítéséről.9 (A csurgói Festetics birtokon 1780-81-ben a magasabb beosztású alkalmazottak zsinórozott szövet vagy posztó felsőruhát kaptak bérükben „laibli”, dolmány, nadrág, köpönyeg vagy kaput, kalap, csizma járt, a pásztorok, méhészek, béresek fizetésében „fehér ruha, bocskor, süveg, szűr” szerepelt, esetleg mellényféle, „laibli” is.10 11 Fehér ruhát kaptak az inasok is mesterüktől. Fehér ruhának nőknél a vászon felsőszoknya („bikla vagy péntöl”) és ing („ümög, féling, feling, hosszúümög”) együttesét párban, férfiaknál az ing és gatya együttesét nevezték.11 A dél-somogyi jobbágyok is, például a Csurgón lakók is, még 1810 körül is, mint Nagyváthy János feljegyezte egyszerűen jártak: „Általában ezen a vidéken az emberek kevéssel megelégedők, szűrben, ingben, gatyában és bocskorban járnak...”12 Még Apáti Kiss Sámuel is jellegzetesebbnek tartotta a bocskort 10 évvel később, mint a csizmát: „A somogyi magyar a köznépet értvén... ruházatja az alsó vagy fejér ruháján kívül nagyobb részént télen által is laibli (purutzli), ködmen és öreg szűr... a lábain bocskor és számtalan öregek meghalnak a kiknek soha csizma és nadrág a testükön nem volt.”13 Míg a süveg - kalapváltás a nép körében a 18. század végén nagy lendülettel megindult, a bocskor-csizma váltás csak a 19. század elejétől. De a megye keleti felében előbb megindult a csizma és a posztónadrág térhódítása. 1858-ban a Balaton melléki gazdák panaszolták, hogy az egyszerűbb cselédnek is már két pár csizmát kell adni évente, vagy ennek árát.14 A házi nőcseléd pedig egy pár csizmát és egy pár magas sarkú cipőt kért bérében. Ez a megye déli és nyugati felében még nem volt szokásban. Ki vagy? Megmondja a ruhád A falusi közösségeken belül mindenki tudta a ruházat alapján, hogy az előttük álló személy pásztor, iparos, cseléd vagy paraszt „pógár-e”, mert másféle szűre, más szabású vagy bőségű gatyája, más díszű nadrágja, mellénye, gombja, fejfedője lehetett mindegyiknek. A jegyző, kisbíró is hordhatott tisztségét mutató kabátfélét szűrt vagy dolmányt. Megkülönböztethették a házasembert a legénytől (pl. előbbinek szakálla lehetett). Tudták ki a vőlegény, mert derekára tűzte vagy kötötte a jegykendőt. A lányoknak korábban pártája volt, vagy mikor az már nem volt divat, lehetett díszesebb fonatú haja, az asszonyoknak kontya vagy fejkötője. Amelyik asszonynak már eladó lánya volt, az már öregesen járt, az 9 Kanyar J. 1967. 109. 10 Knézy J. 1986-87. 285-310. 11 Kerékgyártó A. 1980. 119-134. 12 Csire 1. 1907. 11. 13 Apáti KissS. 1822. 39. 14 Vasárnapi Újság 1858. 6. sz. február 6. 501.
