Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
328 Mentalitástörténet Tóth G. Péter kozó eljárás során összegyűjtött gyanúokok hatására, hogy Vörös Ilona bűnös. Hiányzott azonban a beismerő vallomás. 1741. március 18-án végrehajtották Vörös Ilonán a tortúrát. A kérdésekből kiderül, hogy a bíróság megpróbálta a fent említett kínvallatási indokokat pontról- pontra igazolttá tenni. Vörös Ilona túlélési stratégiája a tortúra alkalmazásával teljesen megváltozott. Minden kérdésre igyekezett a bíróságnak kielégítő magyarázattal szolgálni. A testét és lelkét ért támadásokat45 azzal igyekezett elhárítani, hogy a vele együtt letartóztatott asszonyok egész sorát vádolta meg. Elismert ugyan néhány rontás-vádat, de ezeket igyekezett úgy beállítani, hogy azt nem ő, hanem fogolytársa, Tamás Zsuzsa vitte volna végbe. Ezekben a vádaskodásokban odáig ment, hogy a bíróság is kételkedni kezdett a vallomás valódiságában. Ez a kételkedés azonban nem volt tartós. A vizsgálóbíró további kérdései arra irányultak, hogy a csoportos boszorkányszombat részleteit a lehető legpontosabban rekonstruálja. Az ördögszövetségre való rákérdezés pedig magából az eljárásból fakadt. 1741-ben három személyen is végrehajtották a tortúrát, hogy mindezekre a kérdésekre bizonyító erejű válaszokat kapjanak. 1741. március 18-án Vörös Ilonával és Tamás Zsuzsával, december 14- én pedig Fehér Honával szemben alkalmazták a kínvallatást. A végrehajtásban a Praxis Criminalis által is említett kínzóeszközöket használták, de ezeket csak az 50 éves madocsai bábaasszony Fehér Ilona tortúravallomásában jegyezték fel részletesen. Első fokozatban levetkőztették a vádlottat, majd megmutatták neki a kínzóeszközöket; második fokozatban az ujjait préselték össze; harmadszorra erősen megkötözték; negyedik grádusban fogókkal csipdesték a testét; ötödszörre vasbilincset helyeztek fel rá; hatodszorra kipróbálták rajta a spanyolcsizmát; hetedik fokozatban a testét gyertyákkal égették; nyolcadik fokozatban „csikóra”, ad equulum fektették.46 Nem valószínű, hogy mindezeket Vörös Ilonán vagy Tamás Zsuzsán is végrehajtották volna, hisz maga a Praxis Criminalis rendelkezik arról, hogy a 60 évesnél idősebb személyeknél a kínvallatás csak korlátozásokkal alkalmazható47 Talán ebből következett, hogy az ördögszövetségre és boszorkányszombatra utaló vallomások közül Fehér Ilonáé lett a „legszínesebb”. A szövegek a bírósági kérdések miatt azonban kezdtek egyre inkább egy valódi boszorkányszombathoz hasonlítani. Olyan motívumok is belekerültek a szövegbe, amelyek már nem kifejezetten egy tündérmulatság kellékei voltak: „magamis ott voltam egyszer Szent Gellér hegyin Bölcskén és Kömlödön. / Hogyan mentei oda és mi állaton. / Holl macskán melly a Mohaineé volt, holl gyermeken. / Mit csináltál ott és kivel. / Füvet vagyis 45 A tortúra-eljárás egyrészről hasonlított a korábbi istenítéletekhez, mivel a szegény bűnös teste ellen irányult. Másrészről viszont merőben új volt, hisz a bűnös személyes vallomása is számított. A tortúrának kétféle funkciója volt: 1. a bizonyító eljárás része; 2. az ítélet végrehajtásának egyik módja. Vö. Dülmen, R. 1990b. 14-35.; Foucault, M. 1990. 9—44. 46 Schram F. 1970. 500.; Szilágyi M. 1987. 471.; Sugár 1. 1987. 249. 47 XXXVIII. cikkely, Sugár I. 1987. 250.
